
A bizalom az első áldozat
A márkák számára csábító lehet, hogy MI-vel dolgoztatva soha nincs baki, rossz idő vagy fáradt színész, a szereplőket pedig egyetlen kattintással bármely piac igényeihez lehet igazítani. Egyetlen kattintással jöhetnek a tökéletes világítással és hibátlan szövegekkel feldobott, algoritmus által optimalizált spotok. Mégsem sikerül kiiktatni azt az ijesztő, természetellenes érzést, amely elriasztja a nézőket – és ezzel a leendő vevőket is. Az MI-reklám mögött egyre nehezebb elhinni, hogy valódi emberek vagy valódi tapasztalatok állnak. Ha a közvetítők, szóvivők mögött már az alapvető létezés is csak mesterséges, hogyan lehetne bízni magában a márkában? Még ha a képernyő sarkában ki is írják, hogy „MI által generált” (AI generated), sokakban csak nő a gyanakvás és a düh.
Mesterséges tökéletesség és emberi kapcsolódás
Az MI-reklámok támogatóinak tetszhet a hibátlan, soha el nem fáradó, botránytól mentes digitális szóvivő, de éppen ez a steril tökéletesség taszítja el a nézőket. Az emberek nem a tökéleteshez kötődnek, hanem a hibákon, az apró kiszámíthatatlanságon keresztül kapcsolódnak. Az a reklám, amely mindent a hatékonyság és az olcsóság oltárán áldoz fel, végül nemcsak hiteltelenné, hanem teljesen érdektelenné is válhat.
Van jövője az MI-nek a reklámban?
Az MI hasznos eszköz lehet a reklámiparban, akár személyre szabott tartalmak előállítására, ötletek tesztelésére vagy szövegek szerkesztésére. De kizárólag akkor működik, ha erősíti az emberi történetmesélést, és nem helyettesíteni akarja azt. A tökéletesen csiszolt arcvonás, a tökéletesen szinkronizált hang vagy az örökös műmosoly csak gyanakvást kelt. A nézők azt választják, ami elevennek és igaznak tűnik – nem azt, ami csak látszólag tökéletes.
