Miért indítana bárki önreplikáló szondákat?
Ezekre a szondákra az élővilággal ellentétben nem hatnak olyan szigorú korlátok, mint amilyenek a szerves lényeket sújtják: nem gond a nagy gyorsulás, az évekig tartó hideg űrutazás, sem az élelem- és oxigénellátás. Anyagokat bármilyen bolygóközi törpebolygóról, kisbolygóról, üstökösről begyűjthetnek útjuk során.
Külön figyelmet érdemel, hogy a kutatók szerint az egyik legfőbb mozgatórugó nem is a kíváncsiság vagy a tudományos tudásvágy lenne, hanem az ön- vagy fajfenntartás. A civilizációk számára sorsfordító lehet, ha például csillaguk rövidülő élettartama, egy fejlettebb faj fenyegetése, vagy épp saját technikájuk veszélye miatt minél előbb teret kell nyerniük a kozmoszban. Ezen túl természetesen a katonai felderítés, szövetségesek vagy veszélyek feltérképezése is motiváló lehet.
Mégis, a szondák olcsóbban, gyorsabban és hatékonyabban eljuttathatók mindenhová, mint egy biológiai küldöttség – sőt, az általuk biztosított információs, illetve anyagi erőforrásokat akár hasznosítani is tudná a küldő civilizáció.
Miként „élne” és tevékenykedne egy önreplikáló szonda?
Az önreplikáló szondák jellemző tevékenysége hat fő lépésből állhat. Elsőként könnyen hozzáférhető nyersanyagokat – ilyesmit főként kisbolygókban és holdakban találni – próbálnak megszerezni. Ezekből építenének felderítő, kereső automatákat is, hogy a helyi erőforrásokat és a potenciális életet feltérképezzék.
Ezután a leggazdagabb, legkedvezőbb nyersanyag-lelőhelyeken bázisokat hoznának létre, hogy zavaró akadályok nélkül reprodukálhassák magukat. Ezt követi további szondák, őrszondák, újabb felderítők gyártása, amelyek révén a teljes régióban folyhat a részletes adatgyűjtés.
Hosszú távon ezek a szondák persze végrehajthatnak más parancsokat is: például megépíthetik leendő kolóniák, O’Neill-hengerek (óriás űrkabinok, mesterséges életkörnyezetek) alapjait, vagy akár – egyes radikális elméletek szerint – tervszerűen beolthatják az alkalmas bolygókat a földihez hasonló szervezetekkel.
Ennek alapján megállapítható, hogy a szondák tevékenysége – azaz a bányászat, anyagfeldolgozás, radioaktív hulladék, mesterséges szerkezetek – felismerhető jeleket, úgynevezett technoszignatúrákat hagyhat maga után.
Hol lenne érdemes keresni az „idegen gépek” nyomát?
Külön figyelmet érdemel, hogy bár a SETI (földön kívüli intelligenciát kereső) programok hagyományosan rádiójelek után kutatnak a csillagos égbolton, az önreplikáló szondák keresése teljesen más megközelítést igényel. Sokkal valószínűbb, hogy ezek a gépek kicsik, rejtőzködők, tömegesek – a Hold krátereiben, a fő aszteroidaövben vagy a Kuiper-övben bujkálnak.
Napjainkban több mint 100 millió objektum található csak a Kuiper-övben, de ezek közül mindössze két égitestet vizsgáltunk meg közelről – egyikük ráadásul formájával is meglepte a kutatókat.
A lehetséges „idegen bányamunkát” – például a földi holdkőzeteken vagy kisbolygókon hátrahagyott szokatlan izotóparányokat, fémötvözeteket, mesterségesen felszínre hozott nyomelemeket – lehetséges technoszignatúráként vehetjük számításba.
A Holdon lehet a legnagyobb esélyünk
Kiemelendő, hogy a Hold rendkívül vonzó célpont, hiszen összetételében (szilícium, nikkel-vas, fémek) gazdag, nagyfokú aszteroidabecsapódás érte az elmúlt több milliárd évben, így kvázi „teknőszerű” módon tartalmazza a Naprendszerünk kisbolygópásztáinak anyagait. Egyes feltételezések szerint, ha idegen gépek bányásztak, radioaktív reaktorokat üzemeltettek vagy építettek, ezek utólag is kimutatható izotópnyomokat hagyhattak maguk után (pl. a tórium-232, neodímium-144, bárium-137 arányait tekintve).
Mégis, ezek a jelek csak fejlett technológiával, bányászati és laboratóriumi háttérrel fedezhetők fel. Nem kizárt, hogy a Hold mélyén, a bányászat során „elrejtett ajándék”, univerzális konstruktőr gép vagy más különleges, régiesen idegen eszköz várja az első emberi telepeseket, akik képesek hasznosítani.
Miért érdemes keresni, és mit jelentene ez nekünk?
Egyelőre a Naprendszerünknek csak kis része átkutatott; a bolygóközi térben, a kisbolygóövben, a Holdon számtalan a rejtett lehetőség. Idővel az emberi jelenlét kiterjed az űrbe, ipari-műszaki telepek és kereskedelem indulhat. Addig viszont érdemes lehet nemcsak lelőhelyeket, hanem kifejezetten „idegen gépekre” utaló technoszignatúrákat is keresni: különleges izotóp-összetételeket, erőművi maradványokat, felszín alatti mágneses anomáliákat.
Ennek alapján megállapítható, hogy ha egyszer valóban találnánk akár egyetlen ilyen idegen gépet vagy annak maradványát, alapjaiban változtatná meg az emberiség helyzetét – a SETI klasszikus modelljeivel szemben a bizonyítékot éppen itt, a Naprendszer szomszédságában érdemes volna keresni.
