Az eltűnt poszméh hátborzongató múltja: nem csak az ember tehet róla

Egy, az Oregont és Kaliforniát hajdan benépesítő poszméhfaj, a Franklin-poszméh (Franklin bumble bee) már jóval az emberi hatások elterjedése előtt a kihalás szélére sodródott. A fajt utoljára 2006-ban látták, most pedig múzeumi példányokból kinyert DNS segített rekonstruálni a genetikai történetét – és kiderült, hogy tragédiája már évezredekkel korábban elkezdődött.

Ősi génválság, modern vég

A kutatók a National Academy of Sciences folyóiratában publikált tanulmányban rámutatnak: a Franklin-poszméheknél már több ezer éve súlyos beltenyészet jelei mutatkoztak, a genetikai változatosság pedig igen alacsony volt. A populáció létszáma már egy jégkorszak idején megcsappant, majd az elmúlt néhány évszázadban a szárazság, tűzvész és más természetes stresszhatások tovább súlyosbították a helyzetet. Bár korábban növényvédő szerekre és betegségekre gyanakodtak, ebből a vizsgálatból alig találtak erre utaló genetikai nyomot: úgy tűnik, a végzet genetikai eredetű volt.

Veszélyben a beporzók

A Franklin-poszméh kicsi populációja és genetikailag szegény állománya már jóval azelőtt végzetessé vált, hogy az emberi tevékenység elérte volna. Az eredmények szerint a hasonlóan sebezhető, kis létszámú populációknál globálisan is komoly jelentősége van a genetikai sokszínűségnek, amely alapvetően meghatározza a környezeti kihívásokkal szembeni ellenálló képességet. A kutatás kiemeli azt is, mennyire értékesek a múzeumi gyűjtemények: a régi példányokból származó DNS segít feltárni, mely fajokat fenyeget leginkább a kihalás veszélye – nemcsak a múltban, hanem napjainkban is.

2025, adrienne, phys.org alapján