Az óriáskráter rejtélye: északi becsapódás, déli titok
Korábban úgy vélték, hogy a Déli-sark-Aitken-medence (South Pole-Aitken basin) egy déli irányból érkezett aszteroida miatt keletkezett. Különösen fontos kiemelni, hogy a legújabb kutatások alapján a kráter elnyújtott, ovális alakja és elkeskenyedő „farka” egyértelműen északi becsapódásra utal: a lövedék északról érkezett, majd ferdén csapódva alakította ki a hatalmas medencét. Az ütközés során a becsapódás irányában, vagyis a déli rész alatt vastag törmelékréteg húzódik, amely a Hold mélyebb, addig rejtett anyagait is felszínre hozta. Ezzel szemben az északi, „felső” peremen jóval kevesebb ilyen anyag található.
A Hold arca — honnan az aszimmetria?
A Hold feltűnően aszimmetrikus: a Föld felé néző oldalon sötét, sima bazaltsíkságok, a túloldalon viszont zegzugos, sűrűn kráterezett felszín látható. Ennek egyik oka az úgynevezett KREEP-anyag (kálium, ritkaföldfémek, foszfor), amely főként a Föld felé forduló oldalon halmozódott fel. Ez az aszimmetria valószínűleg összefügg a korai Hold „magmaóceánjával”: a teljesen megolvadt kéregből a nehéz anyagok leülepedtek, a könnyebbek pedig felúsztak, ám a KREEP-elegy nem illett bele egyik rétegbe sem, így a magmaóceán utolsó csepjeiben koncentrálódott. A kutatók frappáns hasonlattal élnek: ahogy a fagyasztóba tett üdítő végén a szirup marad, úgy lett a KREEP a Hold „utolsó cseppje”.
A sötét foltok eredete: a magmaóceán nyomai
Az évmilliókon át türelemmel lehűlő Holdban a kéreg a túloldalon vastagabbra nőtt, míg a Föld felé néző oldalon vékonyabb maradt. Ennek következtében, mintha egy fogkrémes tubusból nyomnánk ki a maradékot, a magmaóceán utolsó rétegei a vékonyabb kéregű „arc” irányába préselődtek, ahol aztán a legtöbb hőt termelő anyag is felhalmozódott, ez robbanásszerű vulkáni tevékenységet, sötét bazaltsíkságokat eredményezett. Ennek alapján megállapítható, hogy a Hold „arca” a kibukkanó KREEP, vagyis a vulkanizmusban gazdag, radioaktív anyagban bővelkedő terület.
Új elmélet: az aszimmetria bizonyítékai
Különösen fontos kiemelni, hogy a gigantikus Déli-sark-Aitken becsapódás (South Pole-Aitken impact) a Hold kéregének határán ütött rést: kutatók kimutatták, hogy a kráter nyugati oldalán radioaktív tórium szennyezi a felszínt, míg a keleti oldalon nem. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a becsapódás éppen a maradék, KREEP-ben dús magmaóceán és a „normál” kéreg határán történt. A radioaktív anyagok csak részben szóródtak szét, így segítenek nyomon követni a Hold korai fejlődésének utolsó lépéseit.
Várakozások az Artemis-misszióhoz
Hamarosan a NASA Artemis-programjának űrhajósai is mintákat hozhatnak majd erről a vidékről. Az így szerzett kőzetek laboratóriumi vizsgálata akár Budapesten, akár a világ legkorszerűbb holdkutató központjaiban is megtörténhet. Ezek a minták minden eddiginél részletesebb képet adhatnak a Hold hajnali történetéről és egyben bolygónk kialakulásáról is – a mostani eredmények már most sejtetik, hogy a déli sarkvidék valóban a Hold „időkapszulája”.
