Kihívások a Mars körül
Október 1. és 7. között nemcsak a TGO, hanem a Mars Express is üstökösfigyelésbe kezdett, hiszen mindkét szonda ideális pozícióból látta ezt a ritka égi vándort. A megszokott, néhány száz vagy ezer kilométeres, szuperközeli marsi képek helyett most több mint 30 millió kilométeres távolságból kellett dolgozniuk, így a 3I/ATLAS sikeres lefényképezése igazi bravúr volt. Az üstökös kómája, vagyis a gázból és porból álló burka, a CaSSIS által készített képeken homályos, halvány folt formájában tűnik fel, benne a jeges mag vándorol – olyan messze volt, hogy szétválasztani a kómát a magtól olyan lenne, mintha egy mobiltelefont próbálnánk kiszúrni a Holdon, a Földről nézve. Az üstökös kómája több ezer kilométeren át terül szét, mivel a Nap melege fokozatosan gázt és port párologtat el az objektum magjáról. A kóma széle gyorsan elhalványul, így teljes kiterjedése a képeken nehezen mérhető.
Mindezek ellenére a jellegzetes üstököscsóva, amely napközelben akár több millió kilométer hosszan is elnyúlhat, ezen a felvételen még nem észlelhető. A csóva most sokkal halványabb, de ahogy a 3I/ATLAS tovább közeledik a Naphoz, valószínűleg fényesebb lesz, és egyértelműbben láthatóvá válik majd.
Technikai buktatók és a kutatások folytatása
A Mars Express egyelőre nem tudta rögzíteni az üstökös képét, hiszen maximum 0,5 másodperces expozíciókra képes, míg a TGO öt másodperces záridővel dolgozott. Ez is jól mutatja, mennyivel sötétebb célpont egy ilyen intersztelláris üstökös: legalább 10.000-szer, de akár 100.000-szer is halványabb, mint a hagyományos marsi célpontok. A kutatók most azon dolgoznak, hogyan tudnák úgy kombinálni a Mars Express képeit, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a gyenge jelből.
A csapatok spektrométeres vizsgálatokat is végeztek: a Mars Express OMEGA és SPICAM műszerei, valamint a TGO NOMAD rendszere arra próbáltak választ találni, hogy elég fényes-e az üstökös ahhoz, hogy az összetételét is ki lehessen mutatni. Ha ez sikerül, kiderülhet, miből áll a kóma és az esetleg kialakuló csóva, illetve hogyan változik az üstökös a Naphoz közeledve.
A következő hetekben-hónapokban folytatódik az adatok elemzése. A cél: megtudni, miből áll az intersztelláris vendég, és milyen változásokon megy keresztül, ahogy a Nap felé tart.
Az űrvándor tényleg idegen
A 3I/ATLAS a Naprendszeren kívülről érkezett, és mindössze a harmadik ilyen ismert intersztelláris üstökös (az 1I/’Oumuamua [1I/’Oumuamua] 2017-ből és a 2I/Borisov [2I/Borisov] 2019-ből hasonló eredetű volt). Ezek az objektumok igazi kozmikus kívülállók; míg minden földi bolygó, hold, kisbolygó és üstökös közös múltból származik, ezek az űrvándorok más csillagok körül, teljesen idegen környezetben születtek. Fontos kiemelni, hogy a 3I/ATLAS pályája alapján ez lehet a valaha megfigyelt legősibb kométa: akár 3 milliárd évvel is idősebb lehet, mint maga a Naprendszer, amely egyébként már 4,6 milliárd éves. Az üstököst először 2025. július 1-jén, egy chilei teleszkóppal fedezték fel, azóta földi és űrbéli távcsövek folyamatosan figyelik.
Jövőbeli találkozások és kutatási tervek
A következő hónapban a Jupiter jeges holdjait kutató szonda, a Juice (Jupiter Icy Moons Explorer) is megfigyeli a kométát, bár távolabbról, de aktívabb állapotban kaphatja majd lencsevégre, közvetlenül a napközelséget követően. A mérési adatokra 2026 februárja előtt nem számíthatunk, így a részletekre még várnunk kell.
A fentiek fényében nem csoda, hogy az ESA már készül a “Üstökös Elfogó” (Comet Interceptor) küldetéssel, amely 2029-es indítása után egy makulátlan, Oort-felhőből származó, vagy talán egy újabb intersztelláris objektumot is célba vehet. Bár nagyon kicsi az esélye annak, hogy pont egy elérhető idegen üstököst talál, demonstrációként – hogy mennyire gyorsan tudunk egy váratlan célpontra reagáló szondát felbocsátani –, óriási lépés lenne ez a rejtélyes kozmikus vándorok kutatásában.
Mindenesetre a jelenlegi megfigyelések is eddig példátlan információkhoz segíthetnek hozzá minket: most egy kicsit világosabban láthatjuk, mennyit értünk meg galaxisunk anyagából és eredetéből.
