Az MI és a magánszféra határai
Különösen fontos kiemelni, hogy ezek a robotok nem csupán egyszerű szállítóeszközök: hang- és kamerarendszerükkel folyamatosan adatokat gyűjtenek a közösségi terekben közlekedőkről. Joanna Bryson etikakutató szerint érdemes óvatosan kezelni a jelenlétüket, hiszen a cégek gyakran barátságos technológiaként álcázzák profit- és adatgyűjtési céljaikat. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy ezek a robotok a barátaik, miközben valójában vállalati érdekeket szolgálnak.
A közösségek véleménye háttérbe szorul
Ennek ellenére az ilyen robotok megjelenése jellemzően nem lakossági igény vagy közösségi döntés eredménye. Edward Ongweso Jr. kutató rámutat: a robotokat a helyiek beleszólása nélkül vezetik be, gyakran kényelmetlenséget okozva. Így valószínű, hogy ha az emberek választhatnának, más típusú robotokat, vagy egyáltalán nem is kérnének belőlük otthonaikban, munkahelyükön vagy városukban.
Nem csak Atlantában
Az MI-vezérelt robotokat már számos nagyvárosban – köztük Chicagóban, Dallasban, Jersey Cityben és Los Angelesben – is bevetették. A cégek célja, hogy a technológiát mindenhová eljuttassák, és elhitessék, hogy ez az elkerülhetetlen jövő. A robotokat személyes névvel látják el, hogy az emberek könnyebben elfogadják őket, pedig valójában a befektetők üzleti modelljét szolgálják, nem a közösségek érdekeit.
Kockázatok és költségek
A robotok átlagosan 1,6 kilométert tesznek meg egy szállítás során Atlantában, és körülbelül 18 perc alatt érnek célba. Az üzemeltetők szerint a cél a forgalom csökkentése. Ugyanakkor a technológia ellenőrizetlen: nincs biztosíték arra, hogy a hardver vagy a szoftver biztonságos, mivel jogi szabályozás még nem született. Előfordult már, hogy a robotokat az időjárás vagy balesetek miatt kellett kimenteni. A cégvezetés szerint viszont a robotfutár olcsóbb, mert senki sem várja el, hogy borravalót adjanak.
