Szennyezések és következmények
A felgyorsult algásodás fő oka a mezőgazdasági nitrogén- és foszfortrágya lefolyása, amely főként olyan óriáscégek beszállítóihoz köthető, mint például a helyi baromfiipart vezető Moy Park. Ehhez járulnak hozzá az ipari és háztartási szennyvizek, valamint a szivárgó szeptikus tartályok szennyezése is. Lényeges szempont, hogy a Moy Park tagadja a tó károsítását, és hangsúlyozza: szigorú előírások vonatkoznak a telephelyeiken keletkező szennyvízre; ugyanakkor még a cég is elismeri, hogy összetett problémáról van szó, amelyben több ágazat is érintett. Ennek ellenére a tó partján szinte mindenhol tilos a fürdés, így például a Belfasttól mindössze 54 kilométerre fekvő Ballyronanban is.
Emberek és élővilág veszélyben
Mary O’Hagan, aki krónikus egészségügyi problémái miatt kizárólag nyíltvízi úszással tudott mozogni, tavaly óta már nem mer belemerülni a tóba, és mára kénytelen uszodába járni. Számára a reggeli úszás élete nehéz szakaszában jelentett menedéket. Most elmondása szerint már csak szívfájdalommal tud a partjára lépni. Részt vesz a Mentsük meg a Lough Neagh-t (Save Lough Neagh) mozgalomban, és követeli, hogy hatásosabb szankciókat vessenek ki a szennyező vállalatokra – valamint egy valóban független környezetvédelmi hatóság létrejöttét is szorgalmazza.
Az invazív zebra kagyló, bár víztisztítóként ismert, csak tovább növeli a problémát: gyorsítja az algák fotoszintézisét, így fokozza az algásodást. Eközben a tóban élő Lough Neagh-légy populációját gyakorlatilag kipusztította az alga, és a velük táplálkozó halak, madarak helyzete is romlott. Egykor pisztrángtól hemzsegő folyók mára üressé váltak; Mick Hagan, helyi horgász és most pizzafood-truck üzemeltető, elmondta: családjában ő az első generáció, aki már nem horgászik angolnát a tavon, pedig Lough Neagh adta Európa legnagyobb angolnafogását is (European eel catch), de idén minőségbiztonsági okokból leállították a halászatot. A visszataszító bűz miatt ráadásul a turisták is elmaradtak.
Szomorú kilátások, lassú reagálás
Gavin Knox társas vállalkozását szintén tönkretette a helyzet: tanulási nehézségekkel élőkkel és családokkal szervezett SUP-túrákat a tavon, de az algák miatt már senki sem mer a víz közelébe menni, még ha akadna is biztonságos szakasz. Sokan maradtak így kárpótlás nélkül, vállalkozásuk összeomlott, tartozásaikat pedig önerőből kell törleszteniük.
Az északír kormány tavaly ugyan elindított egy cselekvési tervet a helyzet javítására, de a kitűzött intézkedéseknek eddig kevesebb mint a fele valósult meg. Sok lépés végrehajtására 2026 utánig is várni kell.
Ennek következtében a helyben élők attól tartanak, hogy ha az algák tovább mérgezik a tavat, rámehet a környező gazdaság, a turizmus, sőt, akár az ivóvízbiztonság is – hiszen az északír ivóvíz 40 százaléka innen származik. Les Gornall, vagy ahogy sokan hívják, Dr. Iszap, szerint ha Belfast ivóvize veszélybe kerül, az minden valószínűség szerint végre komolyabb lépésekre kényszerítheti a döntéshozókat.
