Az algobeszéd megszületése
Az algoritmusvezérelt felületeken új, álcázott nyelvi formák születnek, mégpedig az automatikus szűrés és cenzúra kikerülése érdekében. A „kill” (ölni) helyett például sokan „unalive”-ot (életteleníteni) írnak, hogy egyes platformokon ne tiltsák le a bejegyzést. Lényeges szempont, hogy ezek a trükkök, az úgynevezett algobeszéd (algospeak), mára már átszövik nemcsak az online, hanem a hétköznapi élőbeszédet is. Az algoritmikus környezetben a nyelv továbbra is ugyanazokat az alapvető mechanizmusokat használja, mint mindig, ám most már gépi szűrők és az azokat kikerülni próbáló kreativitás határozza meg, hogyan kommunikálunk.
A kulturális félelem és a nyelvi változás
Az új szavak és jelentésváltozások gyakran bizonytalanságot, akár félelmet is keltenek. Amikor kiderül, hogy a „bop” szó már nem egy slágerdalt, hanem egy promiszkuis nőt vagy OnlyFans-tartalomgyártót jelent, az ember könnyen szoronghat attól, hogy nem tart lépést. Ugyanakkor a nyelvi változás elkerülhetetlen – most csak éppen sokkal gyorsabban zajlik. Ezek a változások mindig kapcsolódnak valamilyen közös kulturális élményhez vagy poénhoz, gondoljunk csak a „mitokondrium a sejt erőműve” mémre, amely azért vicces, mert mindenki találkozott már vele iskolai tanulmányai vagy ismeretterjesztő videók révén.
Mémek, szókincs és közösség
A mémek az interneten nem csupán paródiák vagy játékok, hanem identitást erősítő, „belső körös” élményeket teremtenek. Ha valaki megoszt egy, a gyerekkorából ismert FitneszGram PACER Teszt (FitnessGram PACER Test) kifigurázását, azzal összekacsinthat mindazokkal, akik maguk is végigcsinálták ezt a fárasztó iskolai tesztet. Így a közös emlékeken keresztül online közösségi érzés alakul ki, ami a digitális világ egyik legjobb oldala lehet.
„Agyrohasztó” nyelv – valós vagy vélt veszély?
A Skibidi Toilet, sigma vagy rizzler típusú szavaktól sokan félnek, hogy ezek „elrontják a fiatalok agyát”. Aleksic szerint azonban önmagában egy szó vagy mém nem lehet káros – kultúránk hajlamos a szlengre vetíteni azokat a félelmeket, amelyek valójában az internetes tartalmakhoz, algoritmikus közeghez kötődnek. Fontos szempont, hogy a „agyrohadás” (brain rot) eredetileg egyszerűen azt a humorműfajt jellemzi, ahol a nonszensz és repetitív tartalom a poén forrása. Ez semmivel sem károsabb, mint a pop art vagy a tömegkultúra bármely másik része.
A nyelv felgyorsult életciklusa
Ma már napok alatt felbukkanhat és el is tűnhet egy-egy új szlengkifejezés. Kultúraelméleti szempontból ezt tér-biasznak nevezik – a könyvekkel szemben a vírusmód terjedő netes tartalmak gyorsan sok emberhez eljutnak, de nem maradnak fenn sokáig. Ez a tartalomfogyasztási forma veszélyeket is rejt: mivel minden azonnal cserélődik, egyre nehezebb mélyebb közösségi kapcsolatokat kialakítani. Így a felszínesség és a gyors felejtés a digitális közeg egyik árnyoldala lehet.
Kontextusvesztés és az eredet eltűnése
Az interneten gyakori a kontextus összeomlása: egy szó, kifejezés vagy mém kiszakad az eredeti közegéből, és teljesen más csoportokhoz jut el. Ilyenek például a „slay”, „serve”, „queen” vagy „yass”, amelyek eredetileg a New York-i ballroom-kultúra meleg, fekete és latin közösségeiből származnak, de az algoritmusok révén ma már bárki használhatja őket, gyakran úgy, hogy fogalma sincs a jelentésük eredetéről. Ugyanakkor a standardizáló algoritmusok éppen ezt a távolodást, kontextusvesztést gyorsítják fel.
Lehet-e védekezni az MI-algoritmusok formálta kommunikáció ellen?
Még ha valaki el is hagyja a közösségi médiát, a digitális világ szókincse akkor is beszivárog a hagyományos környezetbe – akár egy kávézóban hallva, akár a gyerekei által. Nem lehet elkerülni az MI-algoritmusok által terjesztett szlenget. Mindezek mellett jogos az aggodalom, hiszen a platformok célja gyakran a figyelmünk eladása, adataink reklámként való értékesítése. A kreatív tiltakozás, valamint az alternatív, cenzúrát kikerülő nyelvi megoldások létrejötte épp egyfajta ellenállás: a humor, a paródia, a szavak tudatos torzítása mind reakció a rendszer túlhatalmára.
Kettősség és felelősség a digitális kultúrában
Az internet egyszerre kínál végtelen kreativitást és önkifejezési lehetőséget, ugyanakkor az algoritmikus nyomás miatti elidegenedés komoly szorongást is okozhat. Aleksic szerint a tudatos részvétel, a felelős médiahasználat és az egészséges önreflexió az egyetlen valódi megoldás: ismerni kell az új trendeket, de magunknak kell kijelölni a határokat, például néha félretenni a mobilt, offline tevékenységeket választani. Az MI továbbra is fejlődik, és a netes szlengek bármikor újraírhatják közös nyelvünket.
A trendek úgyis utolérnek – azaz felesleges stresszelni, ha nem érted az unokaöcséd legújabb Skibidi Toilet-vicceit: mindig lesz valami új, ami „menőbb”, mint mi magunk.
