Gigantikus célok, lelkes támogatók
Az American Truly Open Models (röviden ATOM) kampány célja egy olyan MI-labor létrehozása, amely nyílt forráskódú, szabadon fejleszthető MI-t alkot – a szoftvereket bárki elérheti és módosíthatja. A tervek szerint a labor legalább 10 000 élvonalbeli grafikus processzor (GPU) segítségével dolgozna, mivel ezek az eszközök elengedhetetlenek a korszerű MI-kutatáshoz. Ez az infrastruktúra minimum 35 milliárd forintba (nagyjából 100 millió USD-ba) kerül. Lényeges szempont, hogy ilyen volumenű beruházást kizárólag kormányzati vagy befektetői támogatással lehet elindítani.
A kezdeményezés mögött felsorakozott az MI-ipar több vezető alakja: Bill Gurley veterán tőzsdei befektető, Clement Delangue, a Hugging Face vezérigazgatója, Chris Manning, a Stanford professzora, Oleksii Kuchaiev, az Nvidia kutatási igazgatója, Jason Kwon, az OpenAI stratégiai vezetője és Dylan Patel, a SemiAnalysis kutatócég alapítója egyaránt nevét adta a projekthez.
Az amerikai lemaradás okai
Az amerikai MI-közösség az utóbbi időben nem tudott igazán jelentős nyílt modellt alkotni – az utolsó nagy próbálkozás a Meta által fejlesztett Llama 4 volt 2024 áprilisában, amely végül nem hozta meg a várt áttörést. A közös fejlesztések jellemzően finanszírozási nehézségek miatt akadtak el, hiszen egy ilyen szintű MI-modell betanításához elképesztő mennyiségű pénz és szerverpark szükséges.
Nathan Lambert, az ATOM ötletgazdája – aki korábban a Google DeepMindnál, a Facebook MI-laborjában és a Hugging Face-nél is dolgozott – szerint az erőfeszítések széttagoltsága és a koordináció hiánya akadályozta az előrelépést. Ezzel szemben a kínai MI-cégek hajlandók nagyobb kockázatot vállalni a tudományos fejlődés érdekében.
Az MI-modell, mint nyílt fegyver
A kínai stratégia egyszerű: megosztják a fejlesztéseiket, így a közösség továbbfejlesztheti és tökéletesítheti az MI-modelleket, ami gyorsabb innovációt és szélesebb körű alkalmazást eredményez. Az USA-ban azonban általában a fejlesztők házon belül tartják a saját csúcstechnológiájukat, emiatt a nyílt amerikai modellek gyengébbek a kínaiaknál.
A viták középpontjában az áll, mennyire legyen “nyílt” egy MI-modell. Az igazi döntési szempont az, hogy a felhasználók hozzáférhetnek-e a modellek “súlyaihoz” (nyers adatstruktúráihoz), így valóban testre szabhatják vagy saját alkalmazásaikba ültethetik. Éppen ezért azok a vállalatok vagy fejlesztők, akik biztosra akarnak menni, igyekeznek a lehető legnyitottabb rendszerek mellett dönteni – mert csak így garantálható a hosszú távú hozzáférés és biztonság.
Pénzéhes MI, extrém számok
10 000 darab csúcskategóriás GPU ára önmagában eléri a 100 millió dollárt (35 milliárd forintot), de ehhez még hozzájön az infrastruktúra: áramellátás, szerverterem, hűtés, optikai hálózat, tárolók, szoftverek és épületek. Egy Nvidia A100 ára 3–7 millió forint (8000–20000 USD), a H100 pedig akár 9–14 millió forintba (25 000–40 000 USD) is kerülhet darabonként. Mivel egy 8 GPU-ból álló szerver 5 kW energiát fogyaszt, a villanyszámla is megdöbbentően magas lehet.
A techóriások számára sem fenékig tejfel az MI-üzlet: míg az Nvidia tőzsdei értéke 1400 billió forint körül mozog, árbevétele elmarad például a Google vagy az Amazon bevételeitől. Fontos szempont, hogy az MI-be fektetett pénzek megtérülése ma még bizonytalan, ezért is ritka, hogy egy vállalat kockáztatja legmodernebb modelljei megnyitását.
A jövő nyílt vagy zárt?
Az ATOM program jelenleg támogatókat toboroz, de mindenkit arra kérnek: gondolja végig, hogyan járulhatna hozzá a szükséges infrastruktúra felépítéséhez. Az angolok is beszálltak: a brit ETON-projekt a kifinomult modorú, elitista neurális hálókkal próbál sikereket elérni.
Így a verseny kiélezett, az amerikai MI-nek vagy meg kell nyílnia, vagy végleg elveszíti globális vezető szerepét.