Botrány a lakóövezetekben: egymásnak feszülő álláspontok
Már az első hivatalos egyeztetések is baljós hangulatban teltek. Október végén az állami tűzvédelmi szervek vezetői Los Angelesbe látogattak, hogy helyszíni bejárásokon próbáljanak meggyőzni kétkedő lakókat. Brentwoodban, ahol a felháborodás különösen nagy volt, illetve Altadenában a lakók ugyanúgy mutogattak tűz által megkímélt házakat, mint amiket teljesen felperzseltek. Az elrettentő példa és a pozitív kivétel szinte utcaszomszédok; ennek ellenére senki sem talált konszenzust arra, hogy pontosan mely stratégiák válnának be biztosan.
Mindeközben a Nullás Zóna szabályrendszerét előíró 2020-as törvény végrehajtása évek óta húzódik, mert nincs egyértelmű tudományos bizonyíték arra, hogy pontosan mi védi meg legjobban a házakat. Az első, 2023. január 1-jére kitűzött határidő el is úszott. Csak a 2025 eleji újabb súlyos tüzek hívták fel ismét a figyelmet arra, hogy sürgető a szabályok kidolgozása.
A Nullás Zóna fogalma: a legbelső sáv kihívásai
A tűzbiztonsági szabályozás szerint egy ház környezete több részre oszlik. A Kettes Zóna a háztól számított 30–100 láb (9–30 méter), ahol a lakó köteles eltávolítani az elhalt növényzetet, alacsonyan tartani a füvet, és legalább 3 méterre távol tartani egymástól a fákat. Az Egyes Zóna a háztól 9 méteren belüli övezet, ahol például tilos tűzifát vagy éghető anyagokat tárolni. A legvitatottabb a Nullás Zóna, vagyis a háztól 150 cm-en belüli terület, ahol tulajdonképpen semmi olyan nem lehet, ami parázshullás esetén meggyulladhat.
Fontos kiemelni, hogy nincsenek egyértelmű tudományos bizonyítékok arra, mitől lesz valóban parázsálló egy ilyen zóna. A legmegosztóbb felvetés a dús, egészséges vegetáció eltávolítása, pedig nagyon kevés szakirodalom vizsgálja, hogyan függ össze valójában a növényzet és az épületveszteség a Nullás Zónában. Az is gondot jelent, hogy mérlegelni kell, mi az, amit anyagilag és fizikailag egyáltalán el lehet várni a lakóktól.
Elakadt egyeztetések, újabb halasztás veszélye
A szabályokat kidolgozó testület 2021-ben egy kis munkacsoporttal indította a folyamatot, amely folyamatosan bővült, ám amikor a részleteken megbotlottak, a 2023-as határidő csendben lejárt – két évig alig történt valami. A helyzet 2025 februárjában eszkalálódott, miután Gavin Newsom kormányzó új végrehajtási rendeletben adott utasítást: december 31-ig kötelező kidolgozni a végleges előírásokat.
Az igyekezet viszont csak olajat öntött a tűzre. Ugyanebben az évben a Cal Fire új, felülvizsgált tűzveszélyességi térképeket is közzétett. Ezek alapján több mint 120 000 hektárral bővült azoknak a fejlett lakóterületeknek a köre, ahol a Nullás Zóna előírásai érvényesek lesznek – ez komoly riadalmat váltott ki a lakosság körében.
Társadalmi ellenállás: levelek, maratoni viták, polgármesterek a tiltakozók között
A Nullás Zóna témájában csak Dél-Kaliforniában ötórás (!) nyílt fórumot tartottak, ahol polgármesterek, önkormányzati képviselők is sorra szólaltak fel. A testülethez több mint 4000 levél érkezett tiltakozásul. Különösen nagy vita alakult ki a növényzet és a fák megmaradásáról: a lakók egyre jobban félnek attól, hogy ki kell vágni a fáikat, bár a jelenlegi tervek szerint ez csak a rosszul karbantartott, elszáradt fákat érintené.
A vita másik fő pontja a cserjék, virágok, dísznövények, illetve a fű kérdése az első 150 cm-es sávban. Egyes tűzoltók minden növényt eltávolíttatnának, mások szerint a jól öntözött, egészséges növényzet éppenséggel hátráltathatja a tűz terjedését.
Fontos kiemelni, hogy tudományos vita folyik arról, pontosan hogyan viselkedik a növényzet: egy hidratált növény az égési hő egy részét elnyeli, de ha végül meggyullad, a tűz terjedésének része lesz.
Inkább lassan, de jól
A szabályalkotás bizottsága végül visszalépett az összes dísznövény kötelező eltávolításától – az a hozzáállás kezd eluralkodni, hogy csak a rosszul karbantartott vagy száradó növényeket kellene kitiltani, a jó állapotú, folyamatosan gondozott növények maradhatnak. Ettől függetlenül még mindig rengeteg részlet kidolgozásra vár, különösen a fenntartható öntözés, a karbantartás és a pénzügyi terhek elosztása terén.
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a Nullás Zóna szabályozás csupán részmegoldást nyújthat a bozóttüzek elleni harcban. A fő kihívás továbbra is az, hogyan lehet tudományosan megalapozott, ésszerű és a lakók számára is vállalható előírásokat bevezetni – mindezt úgy, hogy az elvárások és a természet ereje között se vesszen el a józan ész.
