
Fordulópont, ahonnan nincs visszaút
A fordulópontok tudománya az utóbbi években rengeteget fejlődött, ezáltal sokkal pontosabban meg lehet becsülni, mi válthat ki dominóhatásként láncreakciókat a Föld ökoszisztémáiban. Kiemelendő, hogy jelenlegi tudásunk szerint már a globális átlaghőmérséklet 1,4°C-os emelkedése is visszafordíthatatlan folyamatokat indított el a zátonyokban. Ha az óceán hőmérséklete tartósan magas marad, a korallok egyszerűen éhezni kezdenek és elpusztulnak, mivel elveszítik a bennük élő algákat, amelyek színt és táplálékot biztosítanak számukra. Bár teljes eltűnésüktől nem kell feltétlenül tartani, a zátonyok nagyrészt elveszítik biodiverzitásukat, és egyszerűbb élővilágnak – például algáknak, szivacsoknak – adnak majd otthont. A koralltörzsekből így idővel csak törmelék, zátonysírhely marad.
Milliók veszélyben
Mindezek fényében a korallzátonyokhoz kötődő több százmillió ember megélhetése és hozzávetőlegesen egy millió faj túlélési esélye forog kockán. Bizonyos hőálló korallvariánsok egy ideig még túlélhetnek, de az egyetlen kiút az lenne, ha megszűnne a további üvegházhatású gázok kibocsátása. Az 1,5°C feletti melegedés végzetes kockázatokat rejt, akár az óceáni áramlatok összeomlását is, aminek pusztító globális következményei lennének. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás más területein is közelebb vagyunk a végzetes fordulóponthoz, például az Amazonas esőerdeiben már 2°C alatt is tömeges pusztulás fenyeget.
Még van remény
Pozitív fejlemény, hogy a napenergia tömeges elterjedése vagy az elektromos járművek terjedése jó példái annak, amikor a cselekvésnek mérhető eredménye van. Kiemelendő tehát: van reális esély arra, hogy közös akarattal visszafordítsuk a káros folyamatokat, és ebben a döntéshozók szerepe kulcsfontosságú.