Megdöbbentő visszatekintés: korábbi észlelések jelentősége
Amikor a csillagászok valami különlegeset találnak az égbolton, egyre gyakoribb, hogy más, korábban készült archív felvételeken is felfedezik az adott objektumot. A 3I/ATLAS üstökös esetében is így történt: bár hivatalosan csak július elején fedezték fel, a TESS adatai szerint már májusban is ott volt az égbolton. Adina Feinstein, Darryl Seligman és John Noonan kutatók jó érzékkel kerestek rá az objektumra a NASA archívumában, és találtak is róla felvételeket már május 7-től kezdve – sőt, két megfigyelési időszak alatt is követte a műszer.
Trükkös technikák: hogyan látta a TESS az üstököst?
Bár a Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) műholdat elsősorban bolygók keresésére tervezték, az adat adat marad: a kutatók egy speciális, úgynevezett shift-stacking módszert alkalmaztak, vagyis eltolva és egymásra helyezve a képeket tudták előcsalni a gyorsan mozgó csillagközi üstökös halvány nyomát. Mivel a TESS 200 másodpercenként készít egy felvételt, és az üstökös sokkal gyorsabban mozog, mint a háttércsillagok, ezzel a módszerrel sikerült megerősíteni a jelenlétét.
Váratlan aktivitás és izgalmas következtetések
Az üstökös májusban még 6,35 csillagászati egységre (951 millió km-re), június elején már csak 5,47 csillagászati egységre (819 millió km-re) volt a Naptól. Fényessége ez idő alatt az ötszörösére nőtt – ám ezt a távolságváltozás csak másfélszeres erősödéssel magyarázná. A kutatók szerint a rejtély kulcsa, hogy a 3I/ATLAS magjában még maradtak erősen párolgó anyagok, főleg szén-dioxid és szén-monoxid, amelyek jóval távolabb a Naptól is fényessé teszik az üstököst. Ez élesen ellentétben áll a legtöbb hazai üstökössel, amelyek ilyen anyagaikat már elvesztették. Ennek fényében a 3I/ATLAS összetétele jelentősen eltérhet a Naprendszer tagjaiétól.
MI a titok nyomában
Megpróbáltak adatot nyerni az üstökös forgásidejéről is, de a fényes, kiterjedt kóma elnyomhatta a mag halvány fényváltozásait, így nem tudtak megbízható következtetést levonni. Mindenesetre ez a kutatás egy újabb fontos darab a csillagközi üstökösök rejtélyes mozaikjában – a jövőben várhatóan sokat segít majd a korábbi adatbázisok MI-alapú elemzése abban, hogy jobban megértsük az idegen égitestek valódi természetét.
