A digitális könyvtár megszületése – és támadása
Az Internet Archive alapítója, Brewster Kahle mindig is azt vallotta, hogy a tudás és az információ demokratizálása érdekében érdemes szabadon elérhető archívumokat létrehozni. A Wayback Machine 2001-es indulását sokan mérföldkőnek tartották: Lawrence Lessig jogász szerint ez a gyakorlat főként abban segített, hogy mindenki számára láthatóvá váljanak a szerzői jogi kérdések, valamint az, hogy mi forog kockán ezekben a vitákban.
A jogi küzdelmek gyökerei abban keresendők, hogy a médiavállalatok nagyobb kontrollt akarnak az információ felett, mint amit a szerzői jog nyújt. Kahle szerint ezt bizonyítja az e-könyv-licencszerződések terjedése is – ezek lejárnak, így a könyvtárak többé nem birtokolhatják a gyűjteményeiket. Ezzel szemben a Wayback Machine és az Internet Archive azt bizonyítják, hogy a digitális örökség őrzése új lehetőségeket adhat a kutatásnak és a társadalomnak.
Tíz éven át az Internet Archive e-könyveket is kölcsönzött, egy időben mindig csak egy felhasználónak – ez a gyakorlat semmiféle jogi vitát nem váltott ki. Ez akkor változott meg, amikor a világjárvány alatt, a könyvtárak globális bezárása miatt az Archive ideiglenesen feloldotta a kölcsönzési limitet. Ezzel viszont kivívták a szerzői jogtulajdonosok haragját, akik pert indítottak a szervezet ellen.
Ítélkezés, kompromisszumok, veszteségek
Az Internet Archive Open Library projektje egy új e-könyv-kölcsönzési modellt vezetett be, amely megkerülte a kiadói licencdíjakat és a kölcsönzési korlátokat. 2024-ben viszont elvesztették a végső fellebbezést a kiadók által indított perben – a kártérítés végül egy bizalmas megállapodás alapján, fizetéssel rendeződött, anyagi csőd nélkül.
A szervezet nemcsak ebben a perben volt érintett: a Great 78 Project (régi hanglemezek digitalizációja) kapcsán is pert indítottak ellenük. Itt szintén sikerült elkerülni a végzetes következményeket, noha mindkét esetben az IA szakértői szerint a kiadók kárai jelentősen túl voltak becsülve.
Az ilyen perek után az Open Library program már nem működhet az eredeti formájában. Ez is azt mutatja, hogy a szerzői jogi harcok közel sem múltak el nyomtalanul.
Mi veszett el valójában?
A kiadók azzal érveltek, hogy az Open Library e-könyv-kölcsönzése árt az e-könyvpiacnak. Az IA azonban azt vallotta, hogy céljuk az volt, hogy a kutatók és a Wikipédia-használók könnyebben hivatkozhassanak könyvekre digitális formában. A Wikipédia így még hasznosabb kutatási eszköz lehetett volna.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a könyvtárak klasszikus szerepe nem csupán a kölcsönzés, hanem a kutatás, ellenőrzés, összehasonlítás, a tudás megőrzése és átadása is. Courtney, az eBook Study Group vezetője szerint például a távoli elérés különösen a hátrányos helyzetűek számára kulcsfontosságú.
A szerzői jogi harc során a kiadók piaci modellje került fókuszba: az e-könyvlicencek drágábbak, mint a papíralapú könyvek, és csak ideiglenes hozzáférést engednek. Ezzel szemben a könyvtárak az örök megőrzést tartják szem előtt. Így a jogelosztás finom egyensúlyát a bírságtól való félelem veszélyezteti.
Miután az IA elveszítette a pert, a bírói döntés nem írta felül a könyvtárak korábbi jogi győzelmeit, de kimondta: a fair use (méltányos használat) nem terjeszthető ki korlátlanul a digitális kölcsönzésre. Így a könyvtárak mozgástere beszűkült.
Magasabb rizikó: lassuló digitalizáció
Az amerikai közgyűjtemények forrásai apadnak – Donald Trump nagyjából 30 milliárd forinttal csökkentette a szövetségi könyvtári támogatásokat –, így a szerzői jogi perektől való félelem a digitalizációs törekvéseket is visszafoghatja. A szerzői jogi törvény sajátossága, hogy a jogtulajdonosok akkor is hatalmas összegeket követelhetnek, ha valójában nem igazolható a tényleges kár.
Különösen kirívó példa erre a 400 000, 1898 és 1950 között készült hanglemez digitalizálását célzó Great 78 Project ügye, ahol aligha feltételezhető, hogy a tömegek ezeket hallgatnák bármi helyett – mégis óriási büntetési tételekkel fenyegették a szervezetet szerzői jogsértés miatt.
A lehetséges büntetések mértéke így már önmagában visszafoghatja az innovációt és a tudás mentését, különösen, hogy a nagy MI-cégek elképesztő jogi erőforrásokkal rendelkeznek, szemben a könyvtárakkal.
Merre tovább, Internet Archive?
Kahle nem adta fel a digitalizálás álmát: továbbra is az a célja, hogy az IA gyűjtse és megőrizze – digitálisan és fizikailag is – mindazt, amit csak lehet, mielőtt végzetesen leszűkülne az elérhető tudás köre. Új projektként épül a Demokrácia könyvtára (Democracy’s Library), egy ingyenes online adatbázis, amely a kormányzati kutatások és kiadványok világméretű gyűjteményét teszi elérhetővé, Wikipédia-cikkekhez kötve a kutatók számára.
Kahle szerint a történelem azt mutatja, hogy amikor a társadalmak fejlődnek, a könyvtárak virágoznak – amikor viszont a hatalom koncentrálódik, a könyvtárak hanyatlani kezdenek. Lényeges hangsúlyozni, hogy a mostani időkben, amikor kormányok és óriáscégek együtt próbálnak versenyezni az MI-fejlesztésben, a független tudásmegőrzés az eddiginél is nagyobb kockázatba kerülhet.
Ezért, ha nem alkotják újra a szerzői jogi kereteket, a társadalmak elveszíthetik a fejlődés kulcsát jelentő szellemi szabadságot, a könyvtárak szerepét pedig a céges érdekek szoríthatják háttérbe. Kahle azonban kitart: az IA menedék akar lenni a leépülő, elhanyagolt gyűjteményeknek, még akkor is, ha a jövő bizonytalanabb, mint valaha.
