A vámháborútól a gazdasági előnyökig
Az amerikai politika egyik legutóbbi lépése, hogy lehetővé tette az Nvidia H200 csipjeinek exportját Kínába, de minden eladásra 25%-os vámot vetett ki. Ez komoly vitákat szült Washingtonban: egyes politikusok, köztük Elizabeth Warren, a nemzetbiztonság elárulásáról beszélnek. Külön említést érdemel, hogy Dario Amodei, az Anthropic vezetője szerint exportkorlátozásokkal lehet lassítani Kína MI-fejlesztéseit. Hasonlóan gondolkodik Chris Miller, a Chip-háború (Chip War) szerzője: szerinte az amerikai exportkorlátozások visszavetették Kína csipgyártási kapacitását.
Noha Donald Trump nyáron azzal dicsekedett, hogy Amerika indította el az MI-versenyt, és meg is fogja nyerni, valójában kérdéses, hogy valóban létezik-e olyan „a győztes mindent visz” felállás, mint azt sokan sugallják.
Miért nem igazi a “verseny”?
Az MI fejlesztése nem úgy működik, mint a zéró összegű játszmák, ahol az egyik győzelme a másik vesztesége. A filmekből ismert „ki rántja el elsőként a kormányt a szakadék előtt” típusú helyzetekkel ellentétben az MI-rendszerek használata ugyan kizárható – Sam Altman például kizárta a kínai felhasználókat az OpenAI GPT használatából –, de ettől még nem válik feltétlenül versengővé. Egy nyílt forráskódú modell, mint például a DeepSeek, gyakorlatilag bárki számára hozzáférhető.
A valódi tét inkább abban rejlik, hogy például az amerikai háztartások olcsóbban juthatnak csúcstechnológiához a globális együttműködés révén, továbbá az USA geopolitikai előnyöket szerez azzal, hogy meghatározó az elektronikai piacon.
A közös érdek: együtt vadászni a “szarvasra”
A szakirodalomban ezt a helyzetet – amelyben az erőforrás nem versengő jellegű, viszont kizárható – „szarvasvadászatként” írják le: együtt sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, mint külön-külön. Ha az országok összefognak, jelentősen nő az esélye annak, hogy az MI fejlesztése mindenkinek gazdasági hasznot hozzon, miközben az egymás közötti bizalmatlanság veszélyes hibákhoz és rossz döntésekhez vezethet, például a fegyveres konfliktusokban a felelőtlen MI-használathoz.
Közös kihívások, új szereplők
A világ országai számos, MI-vel kapcsolatos problémát osztanak meg: a manipuláció, a félrevezetés, a munkahelyek megszűnése mind közös kihívás. Ezeket csak bizalommal, átláthatósággal és együttműködéssel lehet kezelni – nem pedig kíméletlen politikai csatározással.
Az ilyen irányú fejlődéshez hatékony nemzetközi MI-irányítási intézményekre, vitás helyzeteket kezelő mechanizmusokra van szükség. Külön érdekesség, hogy nemcsak az USA és Kína dominálnak: például az Egyesült Királyság a világ harmadik legnagyobb MI-piacává válhat, Franciaország és Izrael speciális alkalmazások fejlesztésében vezetők, míg India hatalmas mérnöki és informatikai potenciált kínál.
Többpólusú világ, több nyertes
Az MI fejlődése egyre inkább tükrözi azt a valóságot, hogy a nemzetközi rend többszereplőssé válik. Az USA-nak és Kínának már nem az a célja, hogy mindenáron legyőzzék egymást, hanem hogy hidakat építsenek, és közös nevezőt találjanak riválisaikkal és szövetségeseikkel egyaránt. Csak így lehet a „nyúl” helyett végre a „szarvasra” vadászni közösen.
