Európa is beszáll a rakéta-újrahasznosítási versenybe
Jelenleg a világűr meghódításában a SpaceX által fejlesztett Falcon 9 számít mércének, hiszen gyorsan visszatérő és újrahasznosítható rakétafokozatai gazdaságos, fenntartható megoldást kínálnak. Ők azonban már előrébb járnak: fejlesztési forrásaikat a teljesen újrahasznosítható Csillaghajó (Starship) irányába fordították, amely 120 méter magas, és minden eleme többször felhasználható.
Mindeközben Európa most próbál felzárkózni: saját Falcon-modelljük még nincs, de az ESA most ezzel az olasz céggel kötött szerződést a jövő univerzális, újrahasznosítható felső rakétafokozatának megtervezésére.
Kiemelendő, hogy ez lehet az első visszatérő felső rakétafokozat Európából
Az Avio-nak a következő két évben kell elkészítenie az új eszköz koncepcióját, valamint a hozzá tartozó földi infrastruktúra terveit is. A teljes rendszert úgy kell megtervezniük, hogy a felső rakétafokozat – amely lényegében az utolsó lépésben juttatja pályára a hasznos terhet – épségben visszatérjen a Földre, és újra felhasználható legyen. Ilyet Amerikában még a SpaceX sem valósított meg, hiszen a Csillaghajó (Starship) továbbra is fejlesztés alatt áll.
A koncepciók meglehetősen ismerős formákat öltenek
Az Avio és az ESA által bemutatott látványtervek feltűnően a Csillaghajó (Starship) dizájnjára emlékeztetnek: négy mozgatható szárny található a felső és alsó részen, az egész pedig egy négyrészes Vega hordozórakéta tetején helyezkedik el. Pontos műszaki paramétereket azonban egyelőre nem tettek közzé.
Az Avio nem az első, aki a SpaceX ihlette rakétát tervez: a kínai Hosszú Menetelés 9 (Long March 9) szupernehéz rakéta is hasonló elven működik, szárnyakkal és 30 metán hajtású motorral.
Az európai rakéták és az önállóság ára
A kontinens jelenlegi zászlóshajója az Ariane 6, amely az európai űrmissziók nagy részét hajtja majd végre, azonban minden indítás után az összes hardver veszendőbe megy, vagyis egyszer használatos rendszer. Ez hosszú távon komoly hátrányt jelent, hiszen a Falcon 9 már most újrahasznosítható, és egyre versenyképesebb árakkal dolgozik. Mindazonáltal a legtöbb európai vezető fontosnak tartja, hogy az unió saját rakétára és hadra fogható gyártókapacitásra támaszkodjon, még akkor is, ha ez drágább megoldás.
Az Avio részben az olasz kormány támogatásával, részben az ESA pénzéből fejleszti a Vega rakétacsaládot, és most már önállóan is kínálhatja az indításokat – nem kell a francia Arianespace cég közvetítésével értékesítenie a rakétáit.
Új hajtóművek és a következő generációs tervek
Az Avio jelenleg két új metán/folyékony oxigén hajtóművet fejleszt: a kisebb a Vega rakétát (Vega E) újítja meg, míg a nagyobb MR60 akár fürtökbe rendezve is képes lehet teljesen újrahasznosítható indítórendszerek mozgatására. A felső rakétafokozat terveinél ezek a motorok kulcsszerephez juthatnak.
Giorgio Tumino, az ESA szakmai tanácsadója szerint a mostani szerződés megalapozza a Vega család, sőt más, teljesen újrahasznosítható európai rakétarendszerek jövőjét is.
Következtetés
Összefoglalva: bár az európai rakétaipar még nem tart ott, ahol a SpaceX robbanásszerű fejlődése mutatja, az ESA és az Avio összefogása új időszámítást indíthat el – a kontinens is komolyan beszállhat a visszatérő, újrahasznosítható űrrakéták versenyébe.
