Felgyorsuló kilövések
A Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) a héten jóváhagyta, hogy a SpaceX több mint kétszeresére növelje a Falcon 9 indulásainak számát a Space Launch Complex-40-en (SLC-40), amely jelenleg a cég négy aktív indítóállása közül a legforgalmasabb. Ennek értelmében évi 120 kilövésre kapott engedélyt a korábbi 50 helyett, amit még 2020-ban hagytak jóvá. Tavaly már 62 Falcon 9 indítás történt az SLC-40-ről a teljes éves 132-ből, idén pedig 170 start a cél.
Nemcsak az indítóhelyek száma jelent korlátot, hanem a Falcon 9 rakéták felső fokozatainak gyártási sebessége is, továbbá időigényes folyamat, mire a drónhajók – amelyek közül egy Kaliforniában, kettő Floridában működik – visszatérnek a kikötőbe a visszahozott rakétával, majd ismét visszajutnak a tengerre. Ettől függetlenül egyre több Starlink műholdat visznek fel, ami miatt a startok üteme tovább nőhet.
Új leszállózónák tervei
A Falcon 9 rakéták csak akkor landolnak parton, ha könnyebb hasznos terhet szállítanak; ilyenkor a katonai bázisokon található visszatérő zónákat használják Floridában és Kaliforniában. Az Űrhaderő most azt szeretné elérni, hogy ne csak a SpaceX, hanem más, újrahasználható rakétákkal dolgozó cégek is egységes rendszerben, egymás mellett landoljanak és induljanak.
Az FAA zöld utat adott egy új beton leszállóhely kialakítására az SLC-40-en: a kör alakú platform átmérője 85 méter lesz, körülötte 18 méter széles kavicsos gyűrűvel, így összesen 122 méteres átmérővel. Évente akár 34 első fokozat érkezhet majd ide vissza. Hasonló zóna kialakítása még csak a tervezési szakaszban tart a NASA Kennedy Űrközpontjában, az LC-39A állomáson, amely jelenleg a Falcon 9 emberszállító, az összes Falcon Heavy és később a Starship rakéták indításának helyszíne.
Rövid átmenet, hosszú távú célok
Az új landolópontokat az SLC-40-en és az LC-39A-n fogják használni, míg a jelenlegi LZ-1 és LZ-2 tíz kilométerrel délebbre található. Az utolsó rakéta múlt hónapban landolt az LZ-1-en, az LZ-2 még ideiglenesen megmarad – a SpaceX a NASA-val és az Űrhaderővel egyeztet ennek megszüntetéséről. Mivel a következő Falcon Heavy start csak 2026 második felében várható, elegendő idő lesz az áthelyezésre, hiszen a jelenlegi kétzónás szinkron landolás addig nem lesz szükséges.
Az LZ-1 és LZ-2 telkeit tavaly odaítélték két induló amerikai rakétacégnek, a Vaya Space-nek és a Phantom Space-nek. Mindkettő pályázhat az egykori Launch Complex-13 területére, ahol korábban Atlas rakétákat indítottak. Bár a két cég tervezi első orbitális rakétájának kilövését 2026–2027-ben, költségvetésük jóval szerényebb a nemzetközi versenytársakéhoz képest: kevesebb mint 18 milliárd forintból gazdálkodnak, szemben például a német Isar Aerospace-szel, az ausztrál Gilmour Space-szel vagy a japán Space One-nal, amelyek azonban első indítási próbálkozásaikkal rendre kudarcot vallottak.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a SpaceX infrastruktúrájának átalakítása és a versenytársak megjelenése új korszakot indíthat a kereskedelmi űriparban.
