A valóságosnál is grandiózusabb elnök
Ettől függetlenül az MI által készített képek lényege nem az, hogy megtévesszenek, hanem hogy világosan megmutassák: ez a Trump már túlnőtt a fizikai valóságon. Nem is titkoltan fikció, inkább egy alternatív lehetőség, amely az önreprezentáció vágyából, a saját mítosz újrafogalmazásából születik – és persze a közönség szórakoztatására. Különösen fontos kiemelni, hogy ezek a mémek és digitális képek olyan robajjal terjednek, hogy az elnöki csapat közösségi média felületei csak a beiktatás óta több mint 16 millió új követővel bővültek.
Popkultúrából politikai fegyver
A vizuális politikai imázsokat a múltban is használták: William Henry Harrison „faházas-kemény cidres” kampánya vagy Thomas Nast karikatúrái már a 19. században legendává tettek, vagy éppen leromboltak politikusokat. De míg régen fényképezőgépre, majd tévére és nyomdagépre volt szükség, ma már bárki okostelefonnal és néhány kattintással készíthet MI által generált képet – végtelen, automatizált variációban.
A generatív MI-vel ma már sokkal könnyebb valakiről valódi hősiességet vagy fiktív nagyságot bemutatni: elég egy ötlet, és máris ott van Trump lovon, zászlóval, háttérben sas repül, háborús hős szerepében. Ez a technológia nemcsak az álmokat, de a politikai vágyképeket is vizuális valósággá formálja, és némelyek számára ezek olyan igazságokat tesznek láthatóvá, amelyeket a valóságban nem tapasztalnak.
A valóság és a fantázia keveredése
Sokan úgy tekintenek ezekre a képekre, mint leleplezésekre, amelyek a belső valóságot mutatják. Még ha mindenki tudja is, hogy a képek hamisak, bizonyos igazságtartalmat azért mégis tulajdonítanak nekik – abból, amit Trump belső világáról, személyiségéről vagy arról gondolnak, milyennek látják Amerika vezetőjét. Ennek fényében ezek az MI-portrék nem pusztán vizuális trükkök, hanem kész politikai fegyverek, amelyek rezonálnak a tömegek érzelmeire.
Miért működik ez a recept?
Az MI-s Trump-képek nem finomkodnak: pápaként, királyként, akcióhősként jelenik meg, és ezt mindenki azonnal érti. A reakciók is széles skálán mozognak: egyesek a „presztízs elvesztését” siratják (sosem gondolták volna, hogy az elnöki hivatalból ennyire paródia lesz), másokat éppen a baloldali dührohamok szórakoztatnak. De még saját rajongótáborában is akad, aki furcsának tartja: „Több kitoloncolást, kevesebb pápáskodást kellene”.
Provokáció mesterfokon
Trump nem most kezdte a közösségi média felkavarását: első ciklusában is egyedi módon használta a Twittert, most pedig az online lehetőségek új szintjére emeli a mesterségesen generált tartalmakat. Egyesek szerint igazi troll, mások inkább azt látják, hogy bár nem szó szerinti igazságokat mutat, képeivel mégis „megmondja a magáét”.
Amikor megkérdezték, nem csökkenti-e ezeknek a képeknek a komolytalansága a Fehér Ház hitelességét, Trump csak annyit válaszolt: „Néha egy kis mókára is szükség van, nem?”
