Középkori mesék nyomában
A legtöbb történet szerint Arthur már az ötödik vagy hatodik században is hősiesen harcolt a Britanniát fenyegető szász betolakodókkal szemben. Egyes legendák úgy tartják, hogy Arthur születése vagy fogantatása a cornwalli Tintagelben történt – egy kiemelt jelentőségű településen, amely később, a XIII. században kapott impozáns várat. A néphiedelmeket azonban a források ritkán támasztják alá: a fennmaradt írásos emlékek közül a legkorábbi, ahol Arthur neve feltűnik, az A britonok története (Historia Brittonum) című műből származik, amelyet körülbelül 829-ben, Walesben írtak meg. Ebben Arthur nem is királyként, hanem hadvezérként jelenik meg, akit a brit nép védelmezőjének fest le.
A beszámoló azonban tele van különféle korábbi forrásokból összefércelt legendákkal és történetekkel, amelyekben Arthur maga korábban sosem szerepelt. Ez azt sugallja, hogy a IX. századi szerző maga talált ki egy mítikus személyiséget, hogy ezzel üzenetet, példaképet teremtsen a britonoknak a szász hódítók elleni harcban. Esetünkben ez azt jelenti, hogy Arthur király eredete valószínűleg egy igen sikeres, de fiktív konstrukció.
Hiányzó bizonyítékok
A kutatók jelentős része szerint Arthur létezése megkérdőjelezhető. A középkori irodalom szakértői hiányolják nevét a korai dokumentumokból, és úgy vélik, a karakter csak a IX. századtól jelenik meg, amikor már sok helyi törzsi vezető és király ismert volt. A korszak Britanniájában számos hadvezér és király tűnt fel, akik a szászokkal harcoltak, de egyikük sem illik pontosan az Arthur-mítoszba.
Arthur – a történelmi alak nyomában
Mindeközben más történészek szerint van bizonyíték arra, hogy egy valódi Arthur nevű vezér létezett. A Walesi évkönyvek (Annales Cambriae) nevű krónikában két bejegyzés is említi Arthurt, ezek elemzése alapján elképzelhető, hogy már a VI. században lejegyezték őket. Bár a legrégibb fennmaradt kézirat 1100 körül született, a szövegben található kifejezésmód azt tükrözi, hogy eredetileg sokkal korábban írták – röviddel a római uralom bukása után.
Az egyik bekezdés, 537-re datálva, Arthur és Medraut (lehetségesen Mordred, Arthur fia vagy unokaöccse) halálát jegyzi fel a camlanni csatában. Bár a legenda szerint Mordred ölte meg Arthurt, a feljegyzés erről nem szól, csak annyit, hogy mindketten elestek. A feljegyzés említ egy akkoriban dúló pestisjárványt is, amelyről más források és régészeti leletek is tanúskodnak: 536-ban pestis pusztított a Földközi-tenger térségében, így könnyen eljuthatott Britanniába is.
Esetünkben ez azt jelenti, hogy az évkönyvek Arthurra vonatkozó bejegyzései akár valós személyt is tükrözhetnek – egy háborús vezetőt, de nem feltétlenül királyt. Az ebbéli kétség egyre kisebb, hiszen korabeli családok gyakran adták fiuknak az Arthur nevet. Feltehetően egy jól ismert harcos, vezér állhatott a történetek hátterében, akinek emléke fennmaradt.
Valóság vagy legenda?
Egyre világosabbá válik, hogy a legendás Arthur király alakja – a Kerekasztal, Camelot városa, vagy akár Lancelot és Guinevere szereplése – már a későbbi történetmesélők fantáziájának szüleménye. A kutatók többsége elismeri: ha valós is volt Arthur, az élete távol állt a lovagregények világától.
Mindeközben vannak, akik szerint Arthur egyszerre lehet történelmi alak és mitikus hős. Lehetséges, hogy egy vagy több valódi személy történetéből alakult ki a legenda, amit aztán a későbbi idők gazdagítottak újabb és újabb elemekkel. Így Arthur, a folyamatosan formálódó történelmi és irodalmi karakter, valójában összeolvasztja a valóságot és a mesét – ahogy minden nagy mítosz tette az emberiség történetében.
