Nemzetközi bírálatok és félelmek
Az új szén-dioxid-adót komoly kritika érte: az Egyesült Államok, Kína, India és Brazília egyaránt hangot adott aggályainak, és több ország már most is megtorló intézkedésekkel fenyegetőzik, vagy azt állítja, hogy ez az intézkedés akadályozni fogja, nem pedig elősegíteni a globális klímaharchoz szükséges együttműködést. Különösen fontos kiemelni, hogy a szegényebb országok szerint a klímaválságért felelős, gazdagabb államoknak volna kötelessége több lépést tenni. India például egyértelműen kilátásba helyezett válaszintézkedéseket.
Az Egyesült Államok ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az európai klímaszabályozás veszélyezteti a transzatlanti kapcsolatokat. Habár a nyári megállapodásban Trump vezetésével 15 százalékos vámplafont húztak az európai árukra – ez kevesebb a korábban emlegetett 30%-nál, de jóval több, mint az unió által remélt 10% –, az amerikai energiaügyi miniszter szerint az uniós intézkedések jogi kockázatot jelentenének az USA-ból Európába irányuló fosszilis energiaexport számára.
Az EU célja: igazságosabb verseny és kibocsátáscsökkentés
Az EU szerint a CBAM fő szerepe, hogy igazságos árat szabjon a szén-dioxid-kibocsátásnak, és gátat vessen az úgynevezett karbon szivárgásnak – vagyis annak, hogy a gyártók olyan országokba helyezzék át termelésüket, ahol laza a klímapolitika. A CBAM az első olyan mechanizmus, amely nemcsak Európán belül, hanem világszinten is példát mutathat, és most először valós költségekkel szembesíti a környezetszennyező gyártókat.
Ennek ellenére a rendszer ellenzői szerint a nemzetközi összefogás nélkül meghozott intézkedések kevésbé lehetnek hatékonyak, sőt, gazdasági és kereskedelmi hátrányokat okozhatnak az EU-nak is. A legnagyobb félelem, hogy a fő kereskedelmi partnerek – ahol nincs saját szén-dioxid-kvótarendszer – egyszerűen drágábbá teszik exportjukat, vagy más piacokat keresnek, miközben az EU gazdasági érdekei is sérülhetnek.
Új szabályok, új kereskedelmi valóság
A CBAM elsőként azokat az iparágakat sújtja, amelyek a legkarbonintenzívebbek: az acél-, cement-, műtrágya- és alumíniumgyártást, ahol nincs kibocsátáskereskedelmi rendszer. Ezek az ágazatok lépéskényszerbe kerültek: vagy alkalmazkodnak, vagy a jövőben hátrányba kerülnek az európai piacon. A ClimEase vezérigazgatója szerint a rendszer egész világkereskedelmi láncokat alakíthat át, amire jelenleg még kevés vállalat van felkészülve.
A szakértők szerint a siker azt jelentené, ha a nagy kereskedelmi partnerek is bevezetnének saját, az EU-éhoz igazított karbonkvóta-rendszereket. Ellenkező esetben a különböző klímapolitikai szigetek között a kereskedelem jelentősen megdrágulhat és lassulhat.
Következmények: európai kísérletből globális trend?
Mindezek fényében a CBAM valószínűleg csak az első lépés egy világszintű klímapolitikai fordulat felé, ahol néhány éven belül a szén-dioxid-árazás már nem csak európai „kísérlet” marad. A várakozások szerint akár a világkereskedelem 80 százalékát is lefedheti néhány év múlva, hiszen azoknak az országoknak, amelyek nem alakítanak ki saját, erős karbonárazási rendszert, számolniuk kell a versenyképesség romlásával és exportjuk visszaesésével. Az EU így egy olyan diplomáciai és gazdasági eszközt vezet be, amely jelentős nyomást gyakorol a világ többi nagyhatalmára: most először konkrét pénzügyi kockázattal jár, ha a klímavédelem terén valaki lemarad.
