
Az S-betű érkezése
Az S-alak — amely sokak szerint Superman jelvényéhez hasonlított — szeptember 4-én formálódott meg, kevesebb mint egy órával azelőtt, hogy egy M-osztályú napkitörés beindította a hatalmas plazmafelhőt. A sötéten látszó struktúra valójában azért volt kevésbé fényes a Napon, mert a hozzá tartozó plazma hőmérséklete alacsonyabb volt a környezeténél, így kontrasztosabbá vált. A szokatlan „szigmoid kitörés” (S-alakú napkifakadás) elnevezés onnan ered, hogy formája a görög szigma betűre (σ), amely fonetikusan angolul is S-nek hangzik, emlékeztet.
Ez az óriási S a Nap egyenlítőjéhez közel, pontosan a Föld felé néző oldal közepén formálódott, szélessége nagyjából 125 000 kilométer volt. A jelenség akkor fordul elő, amikor a napfoltok környékén meglévő lokális mágneses terek megcsavarodnak, mint amikor egy rugót két végén tekerünk, s emiatt az egész struktúra kígyóként hullámzik.
Miért robban, ahol S-et látunk?
Ez a kígyózó alakzat szinte biztos jele annak, hogy napkitörés közeleg. A mágneses mező ugyanis könnyebben szakad, ha a két ellentétes vég közelebb kerül egymáshoz, ilyenkor következik be a látványos plazmakilökődés. Az elmúlt évek egyik legnagyobb X-osztályú kitörése előtt is hasonló S-betűs forma bukkant fel.
A kutatók már évtizedekkel ezelőtt felismerték a szigmoid kitörések robbanásveszélyes természetét, azonban az ok, amiért ez az alak kialakul, még mindig nem teljesen tisztázott. Sokáig az a magyarázat volt elfogadott, hogy két J-alakú képződmény összenövéséből jön létre az S, de egy 2018-as kutatás szerint valószínűbb, hogy egyetlen J-alak alakul át S-é, ahogy a mágneses tér „megszökik” mellőle.
Napmaximum: most csúcsosodnak a viharok
Az utóbbi időszakban a naptevékenység elérte az úgynevezett napmaximumot, amikor a napfoltok, kitörések és CME-k száma hirtelen megugrik. Bár eredetileg éppen enyhébbnek ígérkezett ez a csúcs, végül a Nap komoly meglepetésekkel szolgált: a csúcspont a vártnál hamarabb jött, és viharosabb is volt — sőt, még jelenleg is tart, így a következő hónapokban bőven számíthatunk további napviharokra.
A legutóbbi hetekben újabb látványos naptevékenységi események történtek, például egy óriási „naptornádó” három napig tombolt augusztus végén, és egy „kannibál” CME is becsapódott a Földbe szeptember 1-jén.