Váratlan csillagképzési aktivitás
“A csillagképződés valójában sokkal későbbi időszakokig folytatódott, ami egyáltalán nem az, amit ezektől a törpegalaxisoktól várnánk,” mondta Alessandro Savino, a UC Berkeley csillagásza.
A Hubble madártávlatból örökítette meg a nagy Androméda galaxis körül keringő ismert törpegalaxisokat. Ez a 36 kisebb kísérőgalaxis sárgával van körülrajzolva a felvételeken.
A múltban a tudósok elsősorban a Tejútrendszer közelében lévő törpegalaxisokat figyelték meg, de soha nem voltak biztosak abban, hogy ezek reprezentálják-e az univerzum többi részét is. Ezért irányították a Föld körül keringő Hubble-t az Andromédára, amelynek szintén megvan a maga kísérőgalaxisainak sokasága.
Átfogó kutatási program
Az Astrophysical Journal folyóiratban megjelent tanulmány több mint 1000 teleszkóp-keringés megfigyelésein alapul. Az átfogó tudományos kampány lehetővé tette a csillagászok számára, hogy részletes 3D-s térképet készítsenek az Androméda 36 törpegalaxisáról, és rekonstruálják, hogyan hoztak létre új csillagokat a nagy bumm óta eltelt 13,8 milliárd év során. A képek egyedülálló madártávlati nézetet nyújtottak az Andromédáról és környezetéről.
A törpegalaxisok elhúzódó csillagképző évein túl a tudósokat meglepte, hogy a fele ugyanazon a síkon helyezkedett el és ugyanabba az irányba mozgott. A kozmikus ütközések azonban általában olyan objektumokat eredményeznek, amelyek következetlen irányokban haladnak.
Rejtélyes elrendeződés
“Ez furcsa,” mondta Daniel Weisz, a UC Berkeley vezető kutatója. “Valójában teljes meglepetés volt, hogy a kísérőgalaxisok ilyen konfigurációban vannak, és még mindig nem értjük teljesen, miért jelennek meg így.”
A csillagászok megtanulták, hogy a galaxisok általában kicsiben kezdődnek, és úgy növekednek, hogy gázt gyűjtenek és más galaxisokkal egyesülnek. De a legtöbb törpegalaxis, amely csillagokat alkotott az úgynevezett reionizáció előtt, soha nem tért vissza a “munkához” ezután. A reionizáció egy jelentős átmeneti korszak volt, amely több mint 13 milliárd évvel ezelőtt történt. Ekkor alakult át a csecsemő univerzum semleges állapotból olyan állapotba, amelyet szabad elektronok és protonok töltöttek meg.
Az Androméda viharos múltja
Mivel a legtöbb apró galaxis kikapcsolta csillagalkotó tevékenységét az univerzum első néhány milliárd évében, sok tudós úgy gondolta, hogy a reionizáció volt az ok. Néhány kutató azonban szkeptikus. A csillagászok azt gyanítják, hogy az Andromédának viszonylag nemrég, talán 2-5 milliárd évvel ezelőtt volt egy jelentős ütközése egy másik galaxissal. A Tejútrendszer ezzel szemben valószínűleg nem ütközött másik galaxissal 8-10 milliárd éve. Az Androméda ütközése – és a nagyobb mérete – magyarázhatja a galaxis egzotikus és változatos kísérőrendszerét.
A tanulmány csak elmélyítette a csapat spekulációját, hogy a törpegalaxisok nem mind olyanok, mint a közelünkben lévők. A kutatók szerint sokféle sorsuk lehet, és további megfigyelésekre lesz szükség annak megállapítására, hogy miért.
“Az Androméda rendszerben szétszórt minden nagyon aszimmetrikus és zavart. Úgy tűnik, hogy valami jelentős történt nem is olyan régen,” mondta Weisz. “Munkánk kimutatta, hogy az alacsony tömegű galaxisok más ökoszisztémákban különböző evolúciós utakat követtek, mint amit a Tejútrendszer kísérőgalaxisairól tudunk.”
