A mamutok DNS-e és származásuk
A hideg éghajlatú területeken élt mamutok csontjaiból viszonylag könnyen lehetett DNS-t kinyerni, így genetikai rokonságuk is tisztázódott. A gyapjas mamut például a sztyeppei mamut genetikai vonaláról ágazott le, és ő volt az első, amely Észak-Amerikába vándorolt. Érdekes tény, hogy a kolumbiai mamut eredetét sokáig homály fedte: voltak adatok, amelyek szerint ő is sztyeppei eredetű, más vizsgálatok viszont hibrid múltra utaltak, amely a gyapjas és sztyeppei mamut keveredésének eredménye lehet.
Mindazonáltal ezek a korábbi elemzések kizárólag északi, hűvös vagy fagyos területről származó tetemekre korlátozódtak. A kolumbiai mamut elterjedése azonban egészen Közép-Amerikáig nyúlt. Most, hogy a Mexikói-medencében – beleértve Mexikóváros területét is – jó állapotban fennmaradt csontokat találtak, új lehetőség nyílt: végre sikerült genetikai információt kinyerni a melegebb éghajlaton élt példányokból is.
A mexikói mamutleletek és genetikai elemzésük
A Mexikói-medence városiasodása során számos mamutcsontot találtak, például Mexikóváros nemzetközi repülőterének építésekor több mint 100 példány került elő. Bár a meleg gyorsítja a DNS bomlását, szerencsére a kutatók kizárólag a mitokondriális genomot vizsgálták, amelyből egyetlen sejtben akár több száz példány is lehet. Ezeknek nagyobb esélyük van a fennmaradásra, bár kevésbé szolgáltatnak részletes képet az eredetről.
A kutatás végül 83 csontmintából 61 új mitokondriális genomot azonosított, amelyek közül 28 bizonyult elég jó minőségűnek a részletes elemzéshez. A felállított genetikai családfa alapján láthatóvá vált, hogy ezek a közép-amerikai mamutok egy rendkívül különös ágon helyezkednek el minden más ismert gyapjas vagy kolumbiai mamuthoz képest.
Szokatlan családfa és meglepő következtetések
Kiderült, hogy a mexikói mamutok egyetlen genetikai csoportba tartoznak, amelyen belül ugyan több kisebb csoport különíthető el, ám furcsa módon a családfában ezek a blokkok a gyapjas mamutok közé ékelődnek. Vagyis a mexikói kolumbiai mamutok valószínűleg a gyapjas mamutok leszármazottai, ám a helyzet még bonyolultabb: az északabbra élt kolumbiai mamutok némelyike közelebb állt a gyapjas mamuthoz, mint a mexikóiakhoz.
Érdemes kiemelni, hogy a mamutok mitokondriális DNS-e nem fajonként vált szét, ahogy elvárható lenne, hanem inkább földrajzi hely alapján. Ez azt jelenti, hogy két, egymáshoz közel élt egyed genetikai állománya hasonlóbb lehet, mint két azonos fajba tartozó, de egymástól távolabb élt példányé.
Hibridizáció vagy genetikai sokféleség?
A kutatók szerint két magyarázat képzelhető el. Az egyik az, hogy a kolumbiai mamut valójában több, egymástól elszigetelt hibrid populációból tevődött össze, nem pedig egyetlen, jól elkülöníthető faj volt. A másik, valószínűbb elmélet szerint Észak-Amerika gyapjas mamutjai már eleve nagy mitokondriális genetikai változatossággal rendelkeztek, és amikor hibridizáció történt, ebből számos változat belekerült a kolumbiai mamutokba.
A genetikai rejtély és a további kutatások
Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a közép-amerikai kolumbiai mamutok genetikai története sokkal összetettebb, mint korábban gondolták. Bár a mitokondriális DNS értékes információkat adott, a teljes képhez nukleáris DNS-re lenne szükség. Azonban a melegebb éghajlat miatt kevés az esély arra, hogy ebből nagy mennyiségben sikerül mintákat találni. A jövőben érdemes lenne a kolumbiai mamutok északi, hidegebb területekről származó maradványait is tömegesen vizsgálni, hiszen ott az évezredek során jobban megőrződhetett a genetikai anyag.
