Mi marad egy csillagrendszerből?
Külön figyelmet érdemel, hogy a Hubble óriási szerepet játszott a kutatásban, hiszen az ütközést követően visszamaradt törmelék elemzésével sikerült következtetni a rendszer egykori bolygóinak összetételére és méretére. A kutatócsoport egy vegyi anyagokból — szénből, nitrogénből, kénből és vízjégből — álló „ujjlenyomatot” talált a fehér törpe körül, amely feltűnően hasonlít a Plútó összetételéhez. Ebből arra következtetnek, hogy a csillag légkörében kimutatható nehezebb elemek egy kívülről érkező ütközés eredményei, mivel egy fehér törpe alapvetően hidrogénből és héliumból áll.
Jóllehet a tudományos közvélekedés szerint az ilyen távoli, jeges kisbolygók általában már rég elpusztulnak, vagy kirepülnek a rendszerből a csillag halálát követően, most úgy tűnik, néhányan mégis túlélhetik ezt — sőt, akár milliárd évekig befagyott állapotban sodródhatnak a rendszer peremén. Ennek fényében még izgalmasabbá válik a kérdés: vajon mi lesz a Naprendszer sorsa milliárd év múlva, amikor a Nap eléri saját végállapotát?
Bolygók vándorlása: Hogyan kerül egy jégvilág a halott csillaghoz?
Amikor egy Naphoz hasonló csillag vörös óriássá tágul, elnyeli a belső bolygókat — például a Merkúrt, a Vénuszt és végül a Földet is. Ilyenkor az egész rendszerben hatalmas zűrzavar uralkodik, a megmaradt külső óriásbolygók gravitációs hatásai miatt a kis jeges világok pályái megváltoznak, sőt, némelyiket idővel egészen közel sodorják a fehér törpéhez, amely már csak töredék gravitációval tartja össze maradványait. Az ütközés azonban gyors és pusztító: a Plútó-szerű objektum milliárd évig megőrizhette jéggel borított magját, majd egy pillanat alatt szétzúzták azok az erők, amelyek végül fényes nyomként világítottak az űrtávcső lencséjében.
Az élet vize az űrben
A felfedezés további rejtélyeket vet fel: honnan származik a víz a bolygókon? Sok csillagász szerint a Föld is az űrből érkező víz által vált lakhatóvá, amikor aszteroidák vagy üstökösök csapódtak bele a korai időkben. Ebben az esetben a tudósok 64 százalékban jégből álló töredékeket mutattak ki, ami azt sugallja, hogy egyes jeges égitestek túlélhetik csillagaik pusztulását, sőt, akár vizet is szállíthatnak más világokra.
Így nem kizárt, hogy egyszer a mi Naprendszerünk is hasonló végzetre jut — és talán egy kíváncsi idegen civilizáció akkor pontosan azt fogja látni, amit most mi figyelhetünk meg a WD1647+375 körül.
