Izomvesztés: a gyors fogyás árnyoldala
Több beteg konkrétan arról számolt be orvosának, hogy a gyógyszer szedése alatt úgy érzi, izomtömeget veszít. Ez nem alaptalan félelem: hiába olvad a zsír, a test zsírmentes tömege – melynek 40-50 százalékát az izomzat teszi ki – szintén csökken. A fogyás akár 25-40 százalékáért is az izomvesztés lehet a felelős, miközben természetes módon, az életkor előrehaladtával évtizedenként körülbelül csak 8 százalékkal csökken az izomtömeg. Egyértelmű, hogy az izomvesztés nemcsak az erőnlétet, hanem az életminőséget, a szív-és érrendszeri betegségek kockázatát és az élettartamot is hátrányosan befolyásolhatja.
Ezért minden GLP-1-receptet kapó páciensnél fontos felmérni az esetleges táplálkozási hiányosságokat és az alacsony izomtömeg kockázatát. Ez különösen lényeges, mert az izomzat egészsége alapfeltétele a tartós jó közérzetnek, a mozgásképességnek, sőt, az élettartamnak is.
A fittség számít, nem csak a kilók
A CRF (VO2max) azt mutatja meg, mennyire hatékonyan képes a szervezet oxigént felvenni és felhasználni, így ez a legpontosabb előrejelzője a szív- és érrendszeri, illetve minden okból bekövetkező halálozásnak. Az elhízottak általában alacsony CRF-értékkel rendelkeznek: vagy azért, mert kevés az aktív izomszövetük, vagy mert az izmaikat a beszűrődő zsír rontja. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a CRF sokkal meghatározóbb, mint önmagában a testsúly: ha egy személy szív- és tüdőfittségét nézzük, a testsúly szinte lényegtelen az előrejelzésekben.
A kutatások szerint viszont a GLP-1-gyszerek bár néhány szívfunkciós mutatót javítanak, a VO2max – vagyis a teljes fittség – nem növekszik jelentősen. Néhány kisebb vizsgálat ugyan igazolta, hogy a rendszeres testmozgás javíthatja a VO2max értéket ilyen kezelés mellett, ezen eredmények azonban nem eléggé megbízhatóak.
Mi lehet a megoldás?
A szakemberek szerint szükség lehet speciális mozgásprogramok, táplálékkiegészítők vagy kiegészítő gyógyszerek bevezetésére azoknál, akik GLP-1 terápiában részesülnek. Az Amerikai Diabetes Szövetség ajánlása alapján már a kezelés előtt mindenkinél javasolt felmérni a táplálkozási helyzetet, az izomtömeg kockázatát, gondoskodni a megfelelő fehérjebevitelről és a rendszeres mozgás beépítéséről a terápiába.
Biztató, hogy már fejlesztés alatt áll egy monoklonális antitest is, amely hosszú távon mérsékelheti az izomvesztést. Amíg azonban ezek a megoldások nem érhetők el széles körben, mindenkinek érdemes orvosával konzultálnia arról, hogyan lehet a fogyás mellett az izomzatot is megőrizni.
Egyértelmű, hogy a fenntartható, egészséges fogyás kulcsa nem pusztán a kilók leadása, hanem a szív- és izomrendszer megfelelő támogatása is.
