
180 év váratlan fordulatai a tudományban
Idén 180. születésnapját ünnepli a Scientific American, ami remek alkalom arra, hogy visszatekintsünk a tudomány történetének legnagyobb meglepetéseire, amikor a világ legfényesebb elméi is tévútra futottak, majd éles fordulatot vettek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tudományos paradigmaváltások jóval gyakrabban következnek be, mint hinnénk, és ezek gyakran teljesen átírják, hogyan látjuk a világot.
Idegek, amelyek mégis gyógyulnak
Sokáig szinte minden orvos és kutató úgy gondolta, hogy ha egy ideg megsérül, az örökre elveszett. Ez különösen igaznak tűnt az agyban és a gerincvelőben található központi idegrendszeri sejtek esetében, amelyekről azt hitték, képtelenek a regenerációra. Azonban, ahogy a biológia fejlődött, kiderült, hogy a perifériás idegek képesek megújulni. Sőt, mára bizonyított tény, hogy bizonyos körülmények között még az agyban és a gerincvelőben is keletkezhetnek új idegsejtek. Az utóbbi évek felfedezése, hogy felnőttkorban is lehetséges a neurogenezis, vagyis új idegsejtek képződése, forradalmasította az idegtudományt. Ennek köszönhetően új remény született a súlyos idegkárosodásban szenvedők számára, és továbbra is rejtély, mennyi mindent fedezhetünk még fel az idegrendszerről a következő 180 évben.
A műanyag, ami megmenthette volna az elefántokat
A műanyagról is érdemes másképp gondolkodni: kevesen tudják, hogy az első műanyagot, a celluloidot nem a környezetszennyezés melléktermékeként, hanem kifejezetten környezetvédelmi céllal alkották meg. A 19. század közepén egy biliárdasztalokat gyártó cég 10 000 dolláros, mai értéken mintegy 3,5 millió forintos díjat ajánlott fel, hogy találják fel az elefántcsont alternatíváját, mivel az elefántállomány rohamosan fogyott. Az Albanyból származó John Wesley Hyatt találta fel a celluloidot. Nem vette át a díjat, inkább szabadalmaztatta találmányát. A celluloid biliárdgolyók gyorsan elterjedtek, és bár jelentősen csökkentették az elefántcsont iránti keresletet ebben a piaci szegmensben, az elefántvadászat más célokra tovább folytatódott. Mindazonáltal, a műanyag térhódítása az iparban és a fogyasztásban soha nem látott módon alakította át a világot – nem mindig a javára.
Marslakók és optikai csalódás
A 19. század végén egy olasz csillagász állítólagos barázdákat fedezett fel a Mars felszínén, amelyeket később Percival Lowell amerikai kutató egyenesen civilizációk bizonyítékaként értelmezett. Lowell 1906-ban könyvet is írt erről, amelyben kifejtette, hogy a vörös bolygón mesterséges csatornarendszerek húzódnak, amelyeket értelmes lények hoztak létre víz szállítása céljából. Még amikor későbbi megfigyelések – például 1909-ben – egyértelműen bizonyították, hogy ezek a csatornák csupán optikai illúziók, Lowell még 1916-ban is ragaszkodott fantasztikus elképzeléséhez a The New York Times hasábjain. Ám amikor a Mariner–4 űrszonda 1965-ben először közelről is lefényképezte a Marsot, már minden kétséget kizáróan kiderült, hogy egy zord, élettelen bolygóról van szó. Bár ma már nem várjuk, hogy marslakók léghajókon utaznak, a tudományos közösség egyre optimistábban tekint a mikroszkopikus élet lehetőségére a környező bolygókon.
Tudomány, ami folyamatosan megújul
A Scientific American születésnapi különkiadása további érdekes történeteket kínál a tudományos fordulatokról. Érdemes fellapozni vagy online elolvasni, ha kíváncsi vagy, hány tévedésből született világraszóló áttörés. Ha szeretnéd a magazin születésnapját megünnepelni, csatlakozz a #SciAmInTheWild fotópályázathoz szeptember 5-ig. Akár nyereményben is részesülhetsz!
Végül: a tudomány világa sosem áll meg – sőt, a legizgalmasabb felfedezések gyakran az újragondolt, más szemszögből értelmezett tévedésekből születnek.