Valódi aranybánya a múltból
Kiemelendő, hogy ilyen gazdag fosszília-lelőhelyet most először találtak a Grand Canyonban; eddig csak páncélos lények, például trilobita-töredékek kerültek elő. Most azonban sziklákba zárt, apró, majdnem ép puhatestűeket és rákokat sikerült izolálni oldattal történő kimosás után, amelyeket szitával választottak el az üledéktől – így kerültek elő ezerszámra az apró maradványok. Ezek közt találhatók sziklarágó csigák, planktonszűrő rákok, tüskés fogú férgek, sőt, még az általuk elfogyasztott táplálékrészletek is.
A mintákat 2023-ban, egy Colorado folyón szervezett expedíción gyűjtötték, onnan, ahol a folyó már 5–6 millió éve elkezdte kivájni az Arizonában húzódó hatalmas szurdokot. Ezek a fosszíliák az 507–502 millió évvel ezelőtti kambrium időszakból származnak, amikor a földi élet soha nem látott sebességgel vált egyre sokszínűbbé.
Evolúciós kísérleti labor
A kambriumi „robbanás” idején a jól oxigénellátott, tápanyagban gazdag vizek kivételes evolúciós versengéshez biztosítottak teret. Míg a világ szinte minden tájáról leginkább csak a páncélos állatok kövületei maradtak meg, néhány kivételes lelőhelyen, például a kanadai Burgess-palában (Burgess Shale) és a kínai Maotianshan-palában (Maotianshan Shale), megőrződtek a puhább testű élőlények is – igaz, ott rendszerint oxigénhiányos, szegényes környezetben. Ehhez képest a Grand Canyon egyfajta „arany középút” („Goldilocks-zóna”) volt, ahol a tápanyag- és oxigénszint ideális arányával vált lehetővé a bonyolultabb életformák gyorsabb evolúciója.
A részletes vizsgálatok igazolták, hogy a Grand Canyon kambriumi élőlényei fejlett táplálkozási „technológiákat” alakítottak ki. Ezek a korabeli úttörő állatok különféle anatómiai újításokat összekapcsoló, nagy teljesítményű táplálékszerző rendszereket fejlesztettek.
Lenyűgöző ősi lények
A most feltárt fosszíliák többsége rákféle, valószínűleg a sórákokhoz hasonló, amelyeknek fogai malomhoz hasonlóan őrölték az ételt. Ezek az állatok háromszögletű barázdákkal és szőrös lábakkal söpörték össze a táplálékot, amit aztán fogaikkal aprítottak fel. A részletek olyannyira megőrződtek, hogy még a rákok szájánál is felfedezték a planktonszemcséket.
A modern csigákhoz hasonló puhatestűek is éltek itt, amelyek bordás vagy láncszerű fogazatukkal kaparták le a sziklákon élő algákat vagy baktériumokat.
A legfurcsábbnak egy új, szinte kihalt priapulida (péniszféreg/kaktuszféreg) faj bizonyult, amelynek szájában százágú, elágazó fogak sorakoztak. A tudósok találóan Kraytdraco spectatus-nak nevezték el az állatot, a Csillagok háborúja (Star Wars) krayt sárkánya (krayt dragon) után – frappáns utalás a tudományos és popkulturális összefonódásra.
Körülmények és következmények
A kambriumi Grand Canyon a trópusi szélességeken helyezkedett el, ahol a vízréteg pont ideális arányban tartalmazott oxigént és tápanyagot. Nem volt sem túl mély, sem túl sekély, így minimálisra csökkent a hullámverés és az UV sugárzás kockázata. Ez a környezet ösztönözte az evolúciós merészséget és a biológiai újításokat. Mivel bővelkedtek az erőforrásokban, az élőlények ebben az időszakban nagyobb „evolúciós kockázatot” is vállalhattak, elősegítve azokat a fejlődéseket, amelyek a modern élővilág alapjait is lefektették.
Érdekes módon ez a dinamika kísértetiesen hasonlít a modern gazdasági folyamatokra: amikor bőségesek a források, érdemes befektetni és kockázatot vállalni, míg ínség idején inkább konzervatív stratégiát célszerű követni. A fentiek fényében a tengerfenéken kúszó ősállatok élete ma is szolgálhat tanulságokkal.
