Mire használták az okkert?
A kutatócsoport három, akár 100 ezer éves krétát vizsgált meg, amelyeken jól látható a folyamatos hegyezés és használat, egyik töredékük pedig egyetlen, célzottan vésett mintát is őriz. Mindezek dacára közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy ténylegesen képeket rajzoltak volna: elképzelhető, hogy az okkert egyszerűen célszerű, például bőrcserzéshez vagy rovarriasztásra használták. Ugyanakkor, ha csak ilyen hétköznapi célra szolgált volna, aligha lett volna szükség a hegyes végre és a gondos megmunkálásra.
Az egyik legérdekesebb lelet egy olyan töredék, amelynek csúcsa jól láthatóan többször lett újra kihegyezve. Ez arra utal, hogy rendszeresen finom vonalakat készítettek vele, például bőrön, kövön vagy akár a testükön. Egy másik darab eltört kréta lehet, a harmadik darabon pedig szándékosan vésett vonalak láthatók az alapon.
Színes múlt – színes elméletek
Jelentőséggel bír, hogy a neandervölgyiek nemcsak a Krímben, hanem Európa-szerte használtak színezőanyagokat: legalább negyven helyszínen találtak fekete, vörös, sárga és fehér pigmenteket. Előfordult, hogy a pigmentek szimbolikus célra szolgáltak: például az Ibériai-félszigeten lyukas kagylókkal keverték a festékeket, míg az északabbra élő társaik szurokkal ragasztóztak, inkább gyakorlati céllal.
Érdekesség, hogy a kelet-európai és nyugat-ázsiai neandervölgyi leletek eddig kevesebb figyelmet kaptak, ezért kiemelkedő a krími eredmény. A kutatók a megtalált 16 okkerszilánk közül háromnál mutattak rá, hogy vélhetően kulturális célokat szolgáltak, a többi inkább hétköznapi használat nyomait viseli.
Megosztó vélemények
A szakértők között komoly vita alakult ki: egyesek szerint a most feltárt hegyes, faragott kréták és bevésett minták elég bizonyítékot nyújtanak a szimbolikus, társadalmi díszítésre. Mások, mint Rebecca Wragg Sykes cambridge-i archeológus, hangsúlyozzák: a vésett minták akár egyszerű por előállítása miatt is készülhettek, nem feltétlenül jelentenek társadalmi üzenetet vagy ismétlődő motívumot.
Mindezek dacára még ő is elismeri, hogy a színezékek alkalmazása szerepet kaphatott a társadalmi azonosításban – azaz a különféle színű porokat, festékeket testfestésre vagy ruhadíszítésre is használhatták. Ebből adódóan nem elhanyagolható a neandervölgyiek esztétikai vagy közösségi érzékenysége, még ha a minták tényleges jelentése körül ma is vita zajlik.
Határ a gyakorlat és a szimbólum között
Egyes kutatók, például April Nowell, a kanadai University of Victoria őstörténésze szerint nem kell éles határt húzni a praktikus és a szimbolikus célú pigmenthasználat közé. Amint a neandervölgyiek rátaláltak az okkerre, előbb-utóbb testfestésre, ruhák díszítésére is elkezdhették használni – hasonlóan ahhoz, ahogyan számos hagyományos társadalomban a hétköznapi eszközöket kulturális azonosítás is kiegészíti.
Jelentőséggel bír, hogy bár közvetlenül nem tudjuk, hogyan használták a krími krétákat, a gondos kidolgozás, az élezés és az okker eredetének felkutatása egyaránt arra utal: a neandervölgyiek világához hozzátartozott a színek, formák, jelek és díszítések univerzuma – még ha ezek üzenetét ma sem értjük teljes bizonyossággal.
