A Jurassic Park illúziója és a rideg valóság
Bár a Jurassic Park (Jurassic Park) című film és regény óriási népszerűségnek örvend, az ott bemutatott dinoszaurusz-feltámasztás ma már tudományos szempontból megvalósíthatatlan. A kilencvenes évek eleji lelkesedéssel szemben a kutatók ma már pontosabb statisztikai modellekkel számolják ki a DNS lebomlásának ütemét. Egy 2012-es tanulmányban új-zélandi, kihalt madarak, a moa csontjaiban vizsgálták a mitokondriális DNS-t, és arra jutottak, hogy a DNS „felezési ideje” 521 év, vagyis ennyi idő alatt a minták felében már eltörnek a DNS-láncok. Elméletileg a DNS ideális – hideg, sötét és száraz – körülmények között akár 6,8 millió évig is fennmaradhat, ám ez is fényévekre van attól, hogy jó állapotú dinoszaurusz DNS-t találjunk.
A legideálisabb feltételek és a rekorderek
Rendkívül fontos, hogy a legjobb állapotban mindig a fagyott, sötét, száraz helyeken marad meg az ókori DNS – így kerültek elő 2,4 millió éves grönlandi üledékminták, vagy az 1,2 millió éves szibériai mamut-genom. Az emberré válás bölcsője ugyanakkor Afrika melegebb és párásabb területein volt, ahol a DNS sokkal gyorsabban lebomlik. Ennek következtében a kontinensről csupán legfeljebb 20 000 éves modern ember DNS-e maradt fenn, míg a Neander-völgyiektől már 40 ezer éves genetikai anyagot is sikerült elemezni.
Meddig kutatható vissza az emberi múlt?
A világ jelenleg ismert legrégebbi, emberhez köthető DNS-e a spanyolországi Atapuerca-hegység Sima de los Huesos nevű barlangjából származik: egy 400 000 évvel ezelőtt élt emberrokon combcsontjából sikerült szekvenálni a DNS-t. Ez a lelet arra utal, hogy az ott élt csoportból fejlődhettek ki a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak is. Afrika múltját viszont szinte lehetetlen ilyen módon vizsgálni az extrém gyors lebomlás miatt.
Az ősi fehérjék kutatásában (paleoproteomika) már vannak próbálkozások, amelyek akár 3,5 millió éves emberközeli rokonokból is nyújthatnak némi genetikai információt, de például az Australopithecusok (ide tartozik Lucy is) DNS-éhez szinte biztosan nem férünk már hozzá.
Az utolsó akadály: a használható DNS-hossz
Lényeges szempont, hogy a megtalált DNS-darabkák akkor hasznosak, ha elég hosszúak ahhoz, hogy egyedileg azonosíthatók legyenek. Akár 2,4 millió éves DNS is fennmaradhat, de ha csak néhány betűnyi töredékes, az már nem hordoz valódi információt.
Összességében elmondható, hogy a kutatók reményei szerint kevésbé esélytelen például Homo erectus mintákból érdemi DNS-t kinyerni, főleg ott, ahol fagyás és szárazság is adott – például Grúziában vagy Indonéziában. Azonban Jurassic Park-méretű csodára senki ne számítson: több tízmillió éves, teljes génállományú dinoszaurusz-sejtet nem fogunk találni, ám az emberi és állati múlt rejtélyeiből még bőven van mit megfejteni a korszerű mesterséges intelligencia segítségével.
