A „harmadik pólus” olvadása
Hegyi-Ázsia sokáig a Föld harmadik pólusaként volt ismert, mivel itt található bolygónk legnagyobb olvadó vízkészlete az Északi- és a Déli-sark után. Tádzsikisztánban, a Pamír-hegység északnyugati régiójában számos stabil – sőt, némelyek szerint növekvő – gleccser rejtőzött, ám mostanra ezek is feladják az ellenállást.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a 90-es évektől súlyos adat- és mérőhálózat-hiány nehezítette a térség kutatását, hiszen a Szovjetunió szétesése után lényegében eltűnt az érdemi gleccsermegfigyelés. Csak az elmúlt néhány évben kezdtek új mérőállomásokat kiépíteni.
A Bécs melletti Institute of Science and Technology Austria (ISTA) nemzetközi kutatócsoportja elsőként lépett: 2021-ben saját klímaállomást telepítettek a csaknem 3400 méteres magasságban fekvő Kyzylsu-gleccseren. Ettől kezdve sikerült pótolniuk a korábban évtizedeken át hiányzó adatokat.
A Pamír–Karakoram-anomália véget ér?
Miközben a világ többi magashegységében (Alpok, Andok) elkeserítő gyorsasággal olvadnak a gleccserek, Közép-Ázsiában, a Pamírban és a Karakoramban szokatlan stabilitást, helyenként még növekedést is tapasztaltak. Ezt a váratlan és ellentmondásos helyzetet nevezték el Pamír–Karakoram-anomáliának.
Az új modellezésekből azonban egyértelműen látszik, hogy a kevesebb havazás miatt a Kyzylsu-gleccser viselkedése megtört: 2018-ban fordulópont következett, azóta a gleccser „egészségi állapota” romlik. A hóhiány következtében a vízveszteség közel harmadát már közvetlen jégolvadás pótolja.
A térség lakossága ráadásul alapvetően félszáraz vidéken él, vízellátásuk teljes mértékben a hó- és jégolvadástól függ. Ha eltűnnek a gleccserek, veszélybe kerül a helyiek élete és megélhetése is.
Mérőeszközökkel a hátizsákban
Az adatgyűjtés komoly kihívás: a kutatók évente expedíciókat szerveznek Dusanbéből, gyakran napokra elzárva a világtól munkatársaikkal és a helyi tudósokkal együtt, hogy hátizsákokban felcipelt érzékeny műszerekkel hozzanak létre mérőpontokat extrém környezetben. Ez nemcsak a tudományos együttműködést segíti, hanem a helyiekkel való kapcsolattartásban is elengedhetetlen. Az együttműködés eredményeit a helyi pásztorok is nagyra értékelik: figyelnek a mérőállomások működésére, és gyakorta vendégül látják a kutatókat.
A terepmunka során kiemelten fontos a fenntarthatóság, ezért az elmúlt évben arra is törekedtek, hogy a mérőhálózat működtetéséhez kapcsolódó tudást átadják a helyieknek. Így a következő években kevesebb helyszíni látogatásra lesz szükség; nem kell majd több ezer kilométerről visszatérni csak akkumulátorcserére vagy az adatok elhozatalára.
Hiányzó adatok és modellbizonytalanság
A Pamírokban legendásan kevés információ gyűlt össze: alig volt meteorológiai mérőállomás, és kevés kiépített figyelőhálózat működött. Ez óriási kihívást jelent a klímamodellezés során, bármennyire pontosak is a helyi beszámolók vagy a műholdfelvételek.
A kutatók a friss helyszíni méréseket kombinálták klímareanalízis-adatokkal, majd ezeket saját számítógépes modelljükön futtatták. Még ha bizonytalanok is voltak a kiindulási adatok, a modell megbízhatóan visszaadta a független megfigyeléseket is, ezért bíznak az eredményekben.
Így kijelenthető, hogy a Kyzylsu-gleccser ellenállása a globális felmelegedéssel szemben véget ért. Hasonló trend várható a környező gleccsereknél is, ha a kevés hó hatása tartós marad.
Helyi élet, globális jelentőség
A Kyzylsu-gleccser vízgyűjtője közvetlenül csatlakozik az Amu-darja folyó rendszeréhez – ez Közép-Ázsia legnagyobb folyója. Vizének döntő többsége a gleccserekből származik, de az Aral-tó (Aral Sea) végnapjai is részben ezekhez az átrendeződő vízforrásokhoz köthetők.
Fontos megjegyezni, hogy a gyorsuló olvadás ideiglenesen növeli ugyan a folyók vízhozamát, de hosszabb távon nem pótolhatja a kiszáradt sós tavat, sőt, a helyi ökoszisztémák is egyre kiszolgáltatottabbá válnak.
A kutatómunka egyik legmeghatározóbb élménye, amikor a helyiek saját tapasztalataikat, megfigyeléseiket osztják meg: ők gyakran hetekkel, hónapokkal hamarabb értesülnek egy-egy lavináról, áradásról vagy gleccsermozgásról, mint ahogy azt a mesterséges intelligencia vezérelte műholdak (AI-driven satellites) észlelnék.
Ezért a Pamír-gleccserek sorsának kutatása nemcsak tudományos ügy, hanem több millió helyi ember számára létfontosságú kérdés is.
