Az első nagy fordulópont
1999. június 7-én a Google megtartotta első nagy sajtótájékoztatóját a Stanford Egyetemen, ahol azonnal 25 millió dollár (akkori árfolyamon kb. 6,5 milliárd forint) befektetést kaptak két legendás kockázati tőkebefektetőtől, a Sequoia Capitaltól és a Kleiner Perkinstől. A terem szerény közönsége azonban még nem sejtette, hogy a Google pár év múlva uralni fogja az internetet.
Larry Page, a 26 éves vezérigazgató már ekkor világos célt fogalmazott meg: az egész világ információjának rendszerezése, hogy az mindenki számára hozzáférhető és hasznos legyen. Meglepő módon már akkor mesterséges intelligenciában és egymillió számítógépből álló infrastruktúrában gondolkozott. Ma ez már valóság, de akkoriban sci-finek számított – főleg, hogy ekkor hódított a mozikban a Mátrix (The Matrix).
Fontos megjegyezni, hogy abban az időben a Google felhasználóinak többsége főleg műszaki érdeklődésűekből állt. A legtöbben továbbra is a reklámokkal telezsúfolt, hírportál-szerű keresőket, mint az Excite vagy a Lycos választották. Ezeknek nem állt érdekében, hogy a látogatók gyorsan elhagyják az oldalt.
A letisztult keresés varázsa
A Google teljesen más élményt nyújtott: reklámmentes, üres fehér oldal középen egyetlen keresődobozzal. Ez teljesen eltért az akkori trendektől. A legtöbb portál zsúfolt volt: főoldalon hírek, linkgyűjtemények, időjárás, horoszkóp, chat, e-mail – minden egymásra halmozva. A kereső funkciót gyakran háttérbe szorították.
Például a Newsweek újságírója, Steven Levy már 1999 februárjában felfedezte a Google előnyeit: a találatok végre tényleg relevánsak lettek. Más keresők, mint a GoTo, hirdetési találatokat, fizetett helyezéseket adtak a felhasználónak, akár tíz pozícióban is. Így előfordulhatott, hogy a New York Yankees hivatalos oldala csak a tizenegyedik helyen jelent meg, míg a Google-n rögtön az elsőn.
Az algoritmus, amely mindent megváltoztatott
A Google igazi újítása a PageRank algoritmus volt: az oldalak rangsorolását nem csak a kulcsszavak előfordulása, hanem azok népszerűsége, tehát a rájuk mutató linkek száma és minősége alapján végezte. Akkoriban azonban inkább az index mérete számított versenyelőnynek. Például 1999 februárjában a Nature magazin szerint a Google a weblapok 7,8%-át indexelte, míg az AltaVista 15,5%-ot; a legnagyobb a Northern Light volt 16%-kal.
A szerzők felvetették, hogy az ilyen népszerűség-alapú keresők, mint a Google és a DirectHit, megnehezíthetik az új, minőségi tartalmak megjelenését. Eszerint a népszerű oldalak egyre népszerűbbek lesznek, míg az újak nehezen kerülnek előtérbe. Ezt azonban a keresőszakértők gyorsan cáfolták, kiemelve, hogy az index mérete önmagában nem döntő: a minőség és a relevancia sokkal fontosabb.
Ki uralta a keresőpiacot 1999-ben?
Az akkori piacfelmérések szerint a Yahoo vezette a piacot 46%-os eléréssel, őt követte az MSN 40%-kal. Az AltaVista, az Excite és a Lycos nagyjából 10-25% közé estek, hiszen sokan párhuzamosan több keresőt is használtak. A Google meg sem jelent a statisztikákban.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a keresőszolgáltatók – mint az Inktomi – saját technológiájukat licencelték más portáloknak. Az Inktomi például a Yahoo, az MSN, a Snap és a HotBot hátterét is adta. A cég vezetője ezt “fegyverkereskedelemhez” hasonlította: a lényeg, hogy az ő technológiájukat használják, a portál győzelmétől függetlenül.
A Google is ezt az utat követte: reklámbevételek nélkül, a licencelésből remélt jelentősebb forgalmat. Első jelentős megállapodásukat a Netscape-pel kötötték, amelynek új keresőmotorját már a Google technológiája hajtotta.
Egy kis játékosság: a Szerencsés vagyok gomb
A Google egyik egyedi funkciója ebben az időben a “Szerencsés vagyok” (I’m Feeling Lucky) gomb volt. Lényege: aki erre kattintott, azt a kereső azonnal a legrelevánsabb oldalra irányította, kihagyva a találati listát. Bár ez csak apró újításnak tűnt, mégis egyedivé és szórakoztatóvá tette a keresőt.
Összefoglalásként
1999-ben még kevés jel utalt arra, mekkora változást hoz majd a Google. Mégis, letisztult stílusával, releváns találataival és forradalmi algoritmusával hamar kinőtte a portálok szabta kereteket. Az új évezred küszöbén már érezni lehetett: a keresés jövője – és ezzel együtt az internet arca is – radikálisan meg fog változni.
