Túl nagyok az elvárások az MI-vel szemben?
Az MI körüli hype óriási: sokan csalódottságukat fejezik ki amiatt, hogy az Nvidia platformjai és a hatalmas adatközpont-fejlesztések ellenére sem láthatunk lenyűgöző, világmegváltó eredményeket. Fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg valóban főként a kódolás segítése, optimalizálás és némi hatékonyságnövelés az MI fő alkalmazási területe. Persze hallani ambiciózusabb ígéreteket is: Sam Altman (OpenAI) szerint például az MI áttörést hozhatna az orvostudományban, például a rák gyógyításában, de ehhez brutális számítási teljesítményre lenne szükség. Egyelőre a fogyasztók és a vállalatok főként kisebb előnyöket tapasztalnak, például a belső szoftverek gyorsabb fejlesztését. A Walmart például már egyfajta munkaerő-forradalmat vizionált, de a hétköznapi vásárlók ebből még semmit sem érzékelnek.
Mi következik most? Fantáziák és szkepticizmus
Ennek ellenére nem elhanyagolható tény, hogy a legnagyobb techcégek valóban elképesztő tempóban fejlesztik MI-rendszereiket. Az új Nvidia Vera Rubin platform már a logikai gondolkodáshoz is közelebb viheti a gépeket – elméletben képes lenne kezdő auditorokat vagy ügyvédeket helyettesíteni. A probléma az, hogy az MI-chatbotok a gyakorlatban még gyakran hibáznak – akár egy húszéves részvényszámítást is képesek hibásan vagy különböző módon elvégezni. Éppen ezért sok professzionális felhasználó még mindig inkább emberekre bízza magát, ha kritikus elemzésre vagy adatra van szükség.
Bennfentesek: ha ez lufi, akkor a valaha volt legnagyobb főnökök is mind zseniálisak – vagy totálisan balgák
Ebből adódóan jogos a kérdés: ha az egész MI-építés felesleges lenne? Hiszen Mark Zuckerberg (Meta), Elon Musk (Tesla), Satya Nadella (Microsoft) és Sundar Pichai (Google) dollár százmilliárdokat fektetnek be. Nehéz elhinni, hogy ilyen sokan tévednének egyszerre. Az MI-használat terjed, a napi 700 millió aktív OpenAI-felhasználó négyszerese az egy évvel korábbinak, és az üzleti igények is folyamatosan nőnek.
Dotkom-lufi tanulságai: két buborék, két tanmese
A hasonlóságok csak látszólagosak. Az első dotkom-lufi a kapcsolati infrastruktúráról szólt: 1995 után hatalmas összegek áramlottak optikai kábelek, szerverek, routerek lefektetésébe, jórészt hitelekből, gyakorlatilag mindenféle pénzügyi kontroll nélkül. A második lufi a tőzsdei részvénypiacon, a dotkom-cégek tömeges tőzsdére lépésével pukkadt ki: a MarketWatch 1999-es tőzsdei debütálásán például az árfolyam az első napon 17 dollárról 97,5 dollárra ugrott, magával sodorva rengeteg amatőr befektetőt. Végül 330 cégből csak néhány maradt talpon: az Amazon, a Yahoo, és később a Google (Keresd a Google-t!, Google). A többi, valamint az őket finanszírozó új befektetői réteg, el is tűnt a süllyesztőben.
Most más a helyzet: gigászok harca, brutális tőkeáttéttel
Most mindössze néhány cég (Oracle, CoreWeave, Nvidia és néhány chipgyártó) képes egyáltalán véghez vinni az infrastruktúra-fejlesztést, ráadásul ezek valódi ügyfelekkel és piacokkal rendelkeznek. Az MI-építkezések finanszírozása is stabilabb: ma csak a CoreWeave és néhány kisebb cég használ jelentős hitelt, az óriásokat a készpénz és a tőke védelme biztosítja. A CoreWeave, amely ma az MI-felhő-infrastruktúra egyik vezetője, ugyan jelentős adósságot halmoz fel, de működése összehasonlíthatatlan a 2000-es évek telekommunikációs cégeivel: élő piaca, folyamatos megrendelései és valódi ügyfelei vannak.
Felhasználók, tőke és fejlődés
A piac most kevés szereplőre épül. Ha valaki kimarad az MI-beruházási versenyből, könnyen lemaradhat: ha most nem költenek, kiesnek a játékból. Az Amazon például azért kötött partnerséget az Anthropic MI-céggel, hogy piacvezető maradjon az online kereskedelemben és a felhőszolgáltatásokban. Fontos hangsúlyozni, hogy most nem néhány tőzsdei álomcég verseng. A sokmilliárdos fejlesztések önmagukban is megalapozottak, még akkor is, ha néhány vállalat, például a CoreWeave, adósságot vesz fel a beruházásokhoz.
Buborék vagy kényszerű forradalom?
Jelenleg nincsen tömegpszichózis, új tömeges befektetőosztály, IPO-láz vagy kontrollálatlan hitelfelvétel, mint a dotkom-lufi idején. Most néhány, már eleve ultramodern és szupergazdag vállalat kezében összpontosul minden hatalom – és persze minden kockázat is. Buborék helyett inkább egy elkerülhetetlen ipari forradalom zajlik: az MI fejlődése és elterjedése nem választás kérdése, hanem szükségszerűség.
