Pengeélen: a leállítás árnyékában
Az OSIRIS-APEX története jól példázza, milyen könnyen megváltozhat még egy sikeres NASA-küldetés sorsa is. 2023-ban az OSIRIS-REx űrszonda értékes aszteroidamintákkal tért vissza a Földre – az űreszköz tökéletesen működött, és elegendő üzemanyag is maradt benne, ezért úgy döntöttek, hogy új célpont felé indítják: az Apophis felé, amely április 13-án rekordközel repül el a Föld mellett. Azonban 2024 májusában egy Fehér Ház-i költségvetési tervezet 19 működő NASA-tudományos misszió, köztük az OSIRIS-APEX megszüntetését irányozta elő, a tudományos programköltségek közel felének csökkentése mellett.
Különösen fontos kiemelni, hogy a Kongresszus két háza eltérő módon viszonyult a NASA jövőjéhez. A Szenátus továbbra is 7,3 milliárd dolláros (kb. 2 660 milliárd forint) éves költségvetést szánna a tudományos részlegnek, míg a Képviselőház 6 milliárd dollárra (kb. 2 190 milliárd forint) csökkentené ezt – de ez is jóval magasabb, mint a Fehér Ház által javasolt 3,9 milliárd dollár (kb. 1 420 milliárd forint).
Politikai csűrés-csavarás árnyékában
A költségvetési huzavona miatt 2024 nyarán minden NASA-missziót arra köteleztek, hogy a következő évet úgy tervezze, mintha a drasztikus vágások valóban életbe lépnének. Az ügynökség vezetői néhány hete végül új utasítást kaptak: igazodjanak a Képviselőház költségvetéséhez, ami néhány tudományos programnak mentőövet jelentett. De a végső számokról még mindig nincs megállapodás – az emiatti bizonytalanság oda vezetett, hogy a szövetségi kormányrészleg részben leállt, de a NASA földi csapatai továbbra sem hagyták abba az űrszondák üzemeltetését, mert egy leállítás helyrehozhatatlan károkat okozhatna.
Mindezek dacára az OSIRIS-APEX és a Magnetoszféra Multiskálás Misszió (Magnetospheric Multiscale Mission, MMS) is túlélte a költségvetési kaszát, mivel a javasolt költségvetésben külön 20 millió dollárt (kb. 7,3 milliárd forintot) különítettek el számukra – ez a fajta kiemelt támogatás csak kevés űrmissziónak jutott. A másik 17, megszűnésre ítélt misszió jövője továbbra is bizonytalan.
Láthatatlan károk, elpazarolt tudás
Bár az OSIRIS-APEX csapata fellélegezhet, a költségvetés szűkülése így is rányomja bélyegét a projekt működésére. A misszió tudományos csapata gyakorlatilag 2027-ig szabadságra “küldve” van, vagyis legalább másfél évig nem vesz részt tervezési feladatokban. Ez különösen hátrányosan érinti a pályakezdő fiatal kutatókat, akik éppen az ilyen felkészülés során tanulhatnának a várhatóan egyedülálló Apophis-találkozásból.
A misszió vezetője, Dani DellaGiustina szerint ugyan tudományos vágásokra nem számítanak, de a műszerek újrakalibrálása, illetve a 2020-as leszállás során szerzett szennyeződések eltávolítása már veszélybe került, ami csökkentheti a projekt felkészültségét.
További következmény: az üzemeltetésen dolgozó szakemberek közül többen más területekre, például katonai űrprogramokra váltottak – a Lockheed Martin mérnökeinek átirányítása tartósan gyengítheti a tudományos missziókra felhalmozott egyedi tudást.
Az űrkutatás ára
A felszámolásra kijelölt tudományos űrmissziók megépítésére eddig összesen 12 milliárd dollárt (kb. 4 380 milliárd forintot) költött az Egyesült Államok – a Planetary Society becslése szerint ezek működtetése évente csak 300 millió dollárba (kb. 110 milliárd forintba), vagyis a NASA éves költségvetésének 1-2 százalékába kerülne. Ehhez képest már most érzékelhető a befektetés elvesztésének hatása: több programban leépítések kezdődtek; a THEMIS holdi küldetés (THEMIS Lunar Mission) például csak részleges finanszírozásban bízhat 2026-ig, miközben a tudományos eredmények messze elmaradhatnak a korábbi várakozásoktól.
Sokan attól tartanak, hogy még ha a Kongresszus jóvá is hagyja a megfelelő költségvetést, az elnök jogi kiskapukkal késleltetheti vagy visszatarthatja az összegek kiutalását. Így hiába létezik papíron fedezet, az adott misszió jövője akkor válik biztossá, ha a pénzt ténylegesen el is költik rá.
Feszült várakozás, bizonytalan jövő
A fentiek alapján érthető, hogy az űrkutatási közösség aggodalommal figyeli a fejleményeket. Bár a Kongresszus támogatása és a tudományos közvélemény nyomása sokat számít, a mostani bizonytalanság már kihat a morálra, az utánpótlásra és a jövőbeli eredményekre. Egyelőre mindenki csak azt az utasítást kapta: dolgozzanak tovább, amíg nem jön más parancs. A közeljövő kérdése, hogy az amerikai űrkutatás enged-e a költségvetési kompromisszumnak, vagy hagyja veszni a hosszú évtizedek tudományos eredményeit – ezzel lényegében önmaga ellen dolgozva, egy olyan korban, amikor a világ egyre nagyobb elvárásokat támaszt a NASA-val és az MI-vezérelt felfedezésekkel szemben.
