Az európai kockázati tőke mélyrepülése
Az amerikai sikertörténetek hátterében szinte kivétel nélkül az MI- és innovációvezérelt startupok állnak, amelyeket aktív és erős kockázatitőke-befektetők finanszíroztak. Az Egyesült Államokban az elmúlt húsz évben tőzsdére vitt cégek fele kockázati tőke segítségével nőtt nagyra, és ezek a friss cégek felelnek a fiatal, nyilvánosan jegyzett vállalatok kutatási-fejlesztési kiadásainak közel 90%-áért.
Ezzel szemben Európa, bár gazdasági mérete összemérhető, alig tudott versenyképes VC- (kockázati tőke) szektort kiépíteni: évente mindössze ötödannyi tőkével gazdálkodnak az itteni alapok, mint amerikai társaik. A növekedési lendület az USA, Kína, India, Izrael négyesében figyelhető meg, míg az európai startupok befektetési aktivitása elenyésző. Ez azt jelenti, hogy az ígéretes ötletekkel rendelkező vállalkozók gyakran kénytelenek elhagyni Európát, hogy a tengerentúlon találjanak befektetőt és piacot. Ilyen eset például, amikor egy ír startup, amely eBay-eladóknak fejlesztett szoftvert, az Enterprise Ireland támogatásának hiánya miatt San Franciscóban folytatta a működését; az alapítók végül a Szilícium-völgyben hozták létre a Stripe-ot.
A gyenge európai VC-szektorhoz pedig gyengébb teljesítmény is társul: míg az amerikai alapok évente átlagosan 14,6%-os hozamot produkálnak, addig az európaiak csupán 8,6%-ot. Befektetési multiplikátorban sincs esély: 1,66 szemben az amerikai 1,79-cel és a fejlődő országok 1,83-mal.
Újabb kihívások: az MI-futam és geopolitikai nyomás
Csak tovább romlott az európai VC helyzete: egyre több tőke áramlik az MI-megoldások fejlesztésébe, főként az USA-ban és Kínában. A legnagyobb kockázatitőke-alapok régiós szinten összehasonlíthatatlanul hatékonyabban vonzzák a tehetségeket és a forrásokat, míg Európában – bár akadnak példák, mint a Mistral – az MI-fejlesztési verseny világszinten egyre inkább „győztes mindent visz” játék.
A geopolitikai változások azonban új lehetőségeket is teremtenek. Az USA „America First” politikája miatt megnőtt az európai önállóság fontossága a védelmi iparban. Sok európai hadiipari vállalat viszont kicsi és lemaradt, így teret nyerhetnek a feltörekvő startupok. Ha az Európai Beruházási Bank és a NATO által támogatott törekvések sikerrel járnak, az európai innovációs beruházások is izgalmasabb hozamokat kínálhatnak.
Az amerikai egyetemi finanszírozás csökkenése is lehetőséget teremt: hazacsábíthatók azok a tehetségek, akik eddig a tengerentúlon érvényesültek. Nagy kérdés azonban, hogy az európai kutatóintézetek és döntéshozók mennyire gyorsan és hatékonyan tudják ezt az előnyt kihasználni, különösen olyan versenytársak mellett, mint Szingapúr vagy Ausztrália.
Három kiút Európa előtt
A lemaradás leküzdése strukturális változásokat igényel. Három kulcsterületen kellene lépni:
1. Meg kell szüntetni a tőkepiaci széttagoltságot
Az Egyesült Államokban és Kínában a tőke szabadon mozog: az induló tőzsdei bevezetések (IPO) megbízhatóan elérhetők a NASDAQ-on vagy a kínai piacokon. Európában azonban továbbra is nemzeti piacokra tagolt a rendszer – például egy francia cég tipikusan francia befektetőkön és tőkén keresztül fejlődik tovább, és várhatóan egy francia tőzsdén lép piacra. Márpedig fejlett, nagy, egységes piac nélkül elvész a nemzetközi versenyképesség, a kockázatitőke-alapok kevésbé vállalnak új projekteket.
A kilencvenes években próbálkoztak ugyan egy egységes európai tőzsdével (EASDAQ), de a siker elmaradt, mivel a nemzeti riválisok alacsony belépési követelményei végül gyenge minőségű cégeket vonzottak, és a rendszer nem bírta el a kritikus tömeget. Új kísérletre, egységes európai szabályozásra lenne szükség.
2. A forrásokat a legerősebb központokba kell koncentrálni
Bár kívánatos az egyenlő lehetőségek biztosítása, a startupvilág valósága mást diktál: a sikeres vállalkozások általában néhány, kiemelt csomópontban (mint London, Berlin vagy Párizs) összpontosulnak. A túlzott földrajzi szétdaraboltság elfecsérli az erőforrásokat, és elvonja a forrásokat a valóban ütőképes ökoszisztémáktól. Ez azt jelenti, hogy csak a legerősebb innovációs központokra fókuszálva lehet áttörést elérni, ahol minden egyes új csapat tovább erősíti az egész rendszert.
3. Le kell mondani a rossz példák követéséről
A világ más részein, főként Szingapúrban, már rájöttek: nem elég csak pénzt pumpálni a rendszerbe, a szabályokat, az ösztönzőket és a vállalkozói környezetet is optimalizálni kell, hogy valódi startup-forradalom induljon. Ezzel szemben kontinensünkön még mindig előfordul, hogy vállalkozásbarát adózási reformok helyett a papíron létező vagyont is büntetőadóval sújtják. Ilyen eset például a franciaországi vagyonadó, amely bevezetése óta évente nagyságrendekkel több tehetős, aktív vállalkozót ösztönzött emigrációra, mint ahány új céget Franciaországban tartott.
Miért most kritikus a változás?
Európának minden korábbinál sürgetőbb a nemzetközi versenyképesség felzárkóztatása, ami csak akkor sikerülhet, ha az MI- és innovációvezérelt új iparágakat az öreg kontinens is képes kitermelni. Kulcsfontosságú, hogy a döntéshozói asztalnál hangsúlyosabban jelenjenek meg a vállalkozók és a befektetők érdekei, ne csak a brüsszeli bürokraták elképzelései. Valódi áttörés akkor várható, ha a tengeren túli sikertörténetekből okulva, de az európai sajátosságokhoz igazítva sikerül újjászervezni a kockázatitőke-piacát – és ezzel végre megszülethetnek a jövő európai Google-jei és Teslái.
