Az első vörös pöttyök születése
Az új kutatás szerint ezek a titokzatos galaxisok nem véletlenül ilyen aprók és fényesek. Lakhelyük: extrém ritka, nagyon lassan forgó sötét anyagból álló „halók”, amelyek a galaxisok csapágyaként szolgálnak. A világegyetem sötét anyaga általában gyorsan pörög, ami lehetővé teszi, hogy a galaxis anyaga kiterjedjen – itt azonban éppen a lassú forgás miatt minden tömeg a középpontba koncentrálódik. Az ilyen környezet elképesztően sűrű galaxisokat eredményez, ahol a csillagok és esetleg a fekete lyukak is szédítő ütemben növekedhetnek.
Érdemes kiemelni, hogy ezek a vörös pöttyök a világegyetem első egymilliárd évének hajnalán jelentek meg, de minden bizonnyal már korábban is léteztek. Bár méretük csupán tizede egy átlagos galaxisénak, ragyogásuk ennek ellenére meghökkentően nagy. Fényük vöröses és szokatlanul tompa, ami valószínűleg azt jelzi, hogy sűrű porfelhők fedik őket, vagy idősebb csillagokat tartalmaznak.
Miből lesz a fekete lyuk?
Azt is régóta vitatják a csillagászok, hogy vajon ezek a galaxisok fényüket valóban csillagoktól nyerik-e, vagy hatalmas, központi fekete lyukakhoz köthető energiakitörések gerjesztik őket. Ha a galaxis közepén valóban egy fekete lyuk lenne, annak egészen elképesztő tömegűnek kellene lennie egy ilyen kicsi galaxisban – ez messze túlmutatna az elméletek jelenlegi határain. Másrészt viszont, ha csak csillagok világítanak bennük, úgy olyan sűrűségbe préselődnek, ami szinte hihetetlen.
Ennek ellenére az új kutatás nem azt próbálja kideríteni, hogy mi is világít ezekben a pöttyökben, hanem azt, hogy hogyan keletkeztek ilyen kicsik és ennyire fényesek. A megoldás a sötét anyag lassú forgásában rejlik: az ilyen halókban 99%-kal kevesebb a forgási energia, mint az univerzum többi részében tapasztalt átlagnál. Ez érthetővé teszi, miért olyan ritkák – csupán minden századik galaxisból lesz ilyen kompakt vörös pötty.
Megválaszolatlan kérdések és újszerű remények
A legújabb vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a piros pöttyök csak rövid ideig, körülbelül egymilliárd évig bukkannak fel gyakrabban, mert ahogy az univerzum fejlődik, a sötét anyag halók egyre nagyobbra nőnek, és egyre gyorsabban forognak – így megszűnik a különleges, lassan forgó környezet.
Érdekesség, hogy néhány ilyen pötty spektrumában széles emissziós vonalak láthatók – ez aktív fekete lyukak jele is lehet –, viszont hiányzik belőlük az a röntgensugárzás, amely általában a fekete lyukakra jellemző. A kutatók jelenleg célzott programokat indítanak, hogy részletesebben tanulmányozzák ezeket a különleges pontokat, és hasonló galaxisokat próbálnak találni közelebbi környezetben is – ez segíthet jobban megérteni a galaxisok fejlődését, illetve a fekete lyukak keletkezését.
Ennek fényében ezek a piros kis csodapöttyök kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy végre feltárjuk a fekete lyukak és galaxisok legkorábbi történetét az univerzum hajnalán.
