Ősi szokások titkai
A Dnyeper folyó mellett elhelyezkedő Chervony Mayak temető egyedülálló betekintést enged a késő szkíta korszak mindennapjaiba, amely nagyjából időszámításunk első két évszázadára tehető. A sírban két nő maradványait találták: egyikük halálakor 35–45, másikuk 18–20 év körüli lehetett. A fiatalabb nőt később temették ugyanabba a sírkamrába, amelyet a szkíta hagyomány szerint gyakran újranyitottak – akár 50 éven keresztül is több elhunytat helyeztek itt el. A kor szokásai szerint temetkezési ajándékok is kapcsolódtak ehhez: gyöngyök, kerámiák és fémtárgyak kísérték a nőket utolsó útjukra.
Mérgező szépség
A cinóber nem csupán feltűnő, mélyvörös színe miatt különleges: higanytartalmának köszönhetően kifejezetten mérgező. Bár az ókori népek nem ismerhették a veszélyeit, használata komoly egészségügyi kockázatokat rejtett magában – különösen, ha az anyagot megmelegítették vagy porították. A higanymérgezés kézremegést, légzési nehézségeket, sőt akár halált is okozhatott. Ugyanakkor a vörös pigment, ismertebb nevén vermilion (cinóbervörös), egész Európában megjelent a halotti szertartások során – gyakran azért, hogy az elhunytat élettel telinek, kipirultnak láttassák.
Ugyanakkor ebben a szkíta sírban a cinóber más okból is előtérbe kerülhetett: már korábbi temetkezésekben is előfordult, hogy az ásvány feltételezett fertőtlenítő, baktériumellenes tulajdonságát használták ki a holttestek természetes tartósítására. Ezzel meghosszabbíthatták a testek épségét, hogy a kriptába később további családtagokat, közösségi tagokat is elhelyezhessenek.
Női szépség és titokzatos szertartások
A folytatás még ennél is izgalmasabb. Érdekesség, hogy a Chervony Mayak temető 177 sírja közül mindössze háromban bukkantak cinóberre, mindhárom esetben női maradványok mellett. Ez arra enged következtetni, hogy a vörös pigment a női temetkezési rítusokhoz kapcsolódhatott – akár kozmetikumként, akár szimbolikus festékként.
A szkíta temetők férfi és női sírjait eltérő mellékletekkel látták el, így a vörös ásvány nagy valószínűséggel a női szépítkezési szokások részét képezhette. Különböző tárolóedényekben, kagylókban is előfordultak egyéb ásványi festékek, amelyek a temető női sírjaihoz kötődtek. Elképzelhető, hogy a szkíta nők az élők világában sminkként használták ezeket az ősi anyagokat, amelyeket haláluk után is magukkal vittek.
A cinóber előfordulását már több ezer éves európai sírokban is dokumentálták, például Dániában, ahol egy anyát és gyermekét vörös okkerrel szórták be. Ezek a pigmentek a közép-kőkorszak óta részei az ősi temetkezéseknek – így a szkíták használata ebbe a sorba illeszkedik. Mindenesetre a Chervony Mayak temető most feltárt sírja ritka alkalom, hogy tudományosan is bizonyítható: a szkíta kultúra ismerte a cinóber titkos, misztikus, de veszélyes világát.
