Halálos aréna: harcok és fertőzések nyomai
A Viminacium katonai táborának második században épült arénája mintegy 7000 nézőt tudott befogadni; falai között rendszeresen tartottak gladiátorjátékokat. A kutatók a koponyát az amfiteátrum bejáratához közel, más állatcsontok társaságában találták meg. A csontok elemzése alapján az állat Kr. u. 240 és 350 között pusztult el, amikor az aréna virágkorát élte.
A barnamedve körülbelül 6 éves lehetett, amikor elpusztult. A koponyán található elváltozás azt jelzi, hogy halála előtt már kezeletlen fertőzéssel küzdött, amely egy korábbi, valószínűleg gerellyel okozott sérülésből eredt. A vizsgálatok kimutatták, hogy az állat állkapcsán is gyulladásos elváltozás és szokatlan fogkopás látható, ami összhangban áll a fogságban tartott medvék viselkedésével, hiszen rácson rágják a fogaikat.
Barbárság a császárnak: medvék a középpontban
A barnamedvéket a rómaiak sokféle szerepre használták: küzdöttek speciálisan kiképzett, vadászfegyveres gladiátorokkal, más állatokkal, kivégzések eszközeként is felléptek, vagy idomított produkciókat adtak elő. A kutatás szerint ez a példány éveken keresztül lehetett az aréna rendszeres szereplője, nem csupán egyszeri áldozat.
Bár a történelmi források korábban már említették, hogy barnamedvéket is használtak a római arénákban, most először sikerült csonttani bizonyítékkal is alátámasztani részvételüket ezekben a kegyetlen eseményekben. A csontok arról is árulkodnak, mennyire embertelen bánásmódban részesültek ezek az állatok a Római Birodalom arénáiban.
