
A Grid: a robotok szupersztrádája
A raktár szíve a Grid – egy szinte labirintusszerű vonalhálózat a felső szinten, amelyen egyszerre több száz dundi, kocka alakú robot cikázik. Ezeket egy központi számítógép vezérli, így elkerülik az ütközéseket, miközben egyedi tálcákon szállítanak kenyeret, konzerveket vagy akár készételeket a megfelelő helyekre. A folyamat szinte teljesen automatikus: volt olyan pillanat, amikor az egész Grid-en egyetlen ember sem látszott, csak a robotok intézték a szállítást.
A technikai problémákat is minimálisra csökkentik: a távolból, Bulgáriából figyelik a rendszert, ha gond adódna. Például, ha egy robot zöld LED-je narancssárgára vált, megáll 30 másodpercre, majd magától megoldja a problémát, és folytatja a munkát.
Ez a rendszer azonban folyamatosan fejlődik: az egykori csúcstechnológia ma már fejlesztési terep, a legújabb robotok már karokat is kaptak.
Szállítás, dobozolás – mostantól szinte kizárólag gépekkel
A Grid robotjai eddig kizárólag dobozokat szállítottak: egyik helyről a másikra vitték a termékeket, majd a csomagolás már emberi kézben volt. Itt minden másodperc számít, egy kijelző részletesen mutatja, hány darabot hova kell tenni, melyik zacskóba, melyik rekeszbe. Most viszont megjelent egy új generáció, a magasra emelkedő OGRP-karok (On-Grid Robotic Pick) a robotok között.
Lutonban jelenleg 65 ilyen robotkar dolgozik az 500 hagyományos robot mellett, de év végére közel 500-ra bővülhet a számuk. Ezek a karok egy apró vákuumos tapadókoronggal emelik fel a csomagokat, a célzást kamera segíti, de a sérült termékeket nem ismerik fel. A repedt tojást vagy ütődött almát tehát továbbra is csak az emberek veszik észre, itt még érvényesül az emberi előny.
Jelenleg ezek a karok az Ocado bevásárlások 40 százalékát pakolják, pár éven belül azonban elérhetik a 80 százalékot is. Ezért új, még fejlettebb fogófejeket fejlesztenek: készülnek párhuzamos fogók és puha, kézhez hasonló megoldások is. A 100 százalékos automatizálást nem tervezik: például a borosüvegekhez speciális fejet készítenek, a görögdinnyét viszont az emberekre bízzák. Nem éri meg mindenhez külön eszközt fejleszteni.
Tanul a MI – és néha váratlanul jól teljesít
A robotok fejlődése lenyűgöző: korábban egyáltalán nem boldogultak például a hálós narancszsákokkal, mert azok kilengenek, nincs rajtuk jó fogási pont, és a tapadókorong könnyen szét is nyomhatja őket. Ma viszont a MI már megtanulta, hogy a címkénél kell megfogni a hálót, így a narancsokkal sincs gond.
A rendszer folyamatosan fejlődik, a cél az, hogy a raktárban szinte minden manuális folyamatot automatizáljanak. Jelenleg még emberek pakolják a beérkező árukat a Grid-re kerülő ládákba, de már erre is fejlesztenek robotokat. A nehezebb csomagok szállítását is mobil robotokkal tesztelik. Egyvalami azonban biztos: a kiszállítás, vagyis a vevővel való közvetlen kapcsolat még sokáig az embereké marad, mert nem reális elvárás, hogy a vásárló maga pakolja ki az árut a furgonból.
Az automatizálás okos, de kegyetlen
Az Ocado gépesítése azért halad gyorsan, mert a munkakörök többsége egyszerű, monoton, ismétlődő, sőt gyakran kifejezetten kellemetlen (például fagyasztóban dolgozni, fagyit csomagolni – ezekre nagyon nehéz munkaerőt találni). Ezek a munkák természetes célpontjai a robotizációnak.
Ugyanakkor az Ocado sosem közvetlenül bocsátja el a dolgozókat: saját raktárait nem üzemelteti, hanem a technológiát adja el más cégeknek (Kroger, Meijer stb.), így az elbocsátásokat is más végzi, ők viszont folyamatosan bővítik a távoli támogató és fejlesztő csapatukat.
Gyorsabb, könnyebb, zöldebb robotok érkeznek
A jövő az új, könnyebb, olcsóbb, energiatakarékosabb robotoké: már készülnek 3D-nyomtatott típusok, amelyek harmadannyit nyomnak (például 60 kg helyett 20 kg), kisebb az esélyük balesetet okozni, így a Grid korlátai is csökkenhetnek, a rendszer pedig rugalmasabbá, modulárisabbá, intelligensebbé válik. Az igazi kihívást azonban nem a hardver jelenti, hanem az elemző intelligencia: a MI-nek meg kell tanulnia azokat a problémákat is megoldani, amelyek csak az esetek 10 százalékában fordulnak elő. Ha egy meghibásodás miatt továbbra is mérnököt kell hívni, nem éri meg automatizálni a folyamatot – ezt az akadályt kell leküzdenie a technológiának.
Az automatizációval járó, ember nélküli logisztikai jövő már nem sci-fi (tudományos fantasztikum): az MI lépésről lépésre átveszi a munkát az élelmiszerraktárakban, és a következő években ebben egyre nagyobb szerepet kap – egyre kevesebb emberre lesz szükség.