Már megint mindenki tudni véli, mi történt Afrikával

Az amerikai Brown Egyetem kutatói egészen új következtetésre jutottak az afrikai éghajlat múltjával kapcsolatban. A tudósok világszerte azt hitték, hogy Afrika északi része jelentősen kiszáradt 3,5 és 2,5 millió évvel ezelőtt, amikor az északi féltekén lehűlt a klíma, és Grönland végleg jégtakaró alá került. Ezt a klímaváltozási korszakot korábban a Szahara kiterjedésével és az első Homo (ember) megjelenésével hozták összefüggésbe, mondván, hogy a szárazodás indíthatta el evolúciós fejlődésünket.

A növényi viaszok új bizonyítékai

A mostani tanulmány azonban forradalmi módszert alkalmazott: nemcsak a tengeri üledékekben talált port vizsgálták, hanem összehasonlításként a növények által termelt viaszokat is elemezték. Ezek a viaszos bevonatok arról árulkodnak, mennyi csapadék esett a növekedési időszakban: minél több a könnyű hidrogéntartalmú komponens, annál bőségesebbek voltak az esők.
A kutatók szerint a levélviasszok azt mutatják, hogy a csapadékmennyiség – legalábbis nyáron – nagyjából változatlan maradt, miközben a globális klímában komoly változások játszódtak le. Így az a feltételezés, miszerint a Szahara éppen ekkor vált sivataggá a monszunok gyengülése miatt, megdőlni látszik.

Mi okozta akkor a port?

A korábbi kutatások a tengerfenéken talált port a szárazabbá váló éghajlat bizonyítékaként kezelték. Most azonban felmerül, hogy ezek a porlerakódások inkább a megváltozott széljárásnak vagy erősebb csapadékos időjárásnak köszönhetők, nem pedig a monszunesők eltűnésének.

Mit jelent mindez a jövőre nézve?

A kutatók szerint ezek az eredmények felvetik, mennyiben értelmezhető újra az afrikai környezet múltja, illetve az emberi evolúcióval kapcsolatos elméleteket is át kell értékelni. A jelentős lehűlés, amely együtt járt a Homo habilis és a Paranthropus (korai emberszabásúak) feltűnésével, lehet, hogy mégsem jelentett olyan éghajlati sokkot, mint eddig gondoltuk. Az akkori légköri szén-dioxid-szint egyébként hasonló lehetett a jelenlegi kb. 425 ppm-hez (összehasonlításképpen, az 1970-es években még csak kb. 325 ppm volt) – vagyis a múlt tanulságai a jövő afrikai folyamataira is utalhatnak.

Új kérdések az őskor és a mesterséges intelligencia számára

Ha a klímaváltozás mégsem volt olyan drasztikus, akkor új elméleteket kell kidolgozni arról is, mi motiválta az afrikai környezet fejlődését és az emberi alkalmazkodás kezdeti lépéseit. A mesterséges intelligenciának és a tudományos közösségnek újra kell gondolnia mindezt: mikor és miért száradhatott ki igazán Afrika, és hogyan kapcsolódik mindez saját gyökereinkhez?

2025, adminboss, phys.org alapján

Share on Social Media