Elérhető, de (majdnem) megfoghatatlan vándorok
Július 1-jén észlelték a csillagászok a 3I/ATLAS nevű objektumot, csupán négy hónappal azelőtt, hogy legmélyebben behatolt volna Naprendszerünkbe. Sajnos bolygónk épp akkor a Nap túloldalán volt, amikor ez a jégmaghoz hasonló égitest a legközelebb került volna hozzánk, így nagy felbontású földi megfigyelés szóba sem jöhetett. A 3I/ATLAS legközelebb 270 millió km-re (170 millió mérföldre) jár majd a Földtől decemberben, de ekkor is a Nap fényében szinte láthatatlan marad.
A Mars mellett viszont – ahol a NASA Perseverance marsjárója, a Mars Reconnaissance Orbiter, valamint az európai Mars Express és az ExoMars Trace Gas Orbiter is dolgozik – mindössze 30 millió km-re haladhatott el, ami a lehető legjobb esély volt a megfigyelésére. A James Webb és a Hubble űrtávcsövek, amelyek jóval közelebb vannak a Földhöz, már képeket is készítettek róla. Ezek alapján a 3I/ATLAS magja az Empire State Building (443 m) nagyságától a Central Park méretéig (kb. 3,4 km) terjedhet. Ettől függetlenül a marsi űrszondák optikai rendszerei jóval gyengébbek, így a látvány kevésbé lesz lélegzetelállító. Azonban elegendőek ahhoz, hogy kimutassák: a komaszerű gáz- és porfelhő vízgőzt és egy félmillió kilométeres nátriumexoszférát is tartalmaz.
Az első marsi felvételek már meg is érkeztek az Európai Űrügynökségtől, de a részletes HiRISE-felvételek csak akkor lesznek nyilvánosak, ha a NASA kormányzati leállása véget ér.
Galaktikus múlt és bezáruló pálya
A 3I/ATLAS valószínűleg egy másik csillagrendszerből származik, feltételezhetően egy óriásbolygó gravitációja lökhette ki eredeti otthonából. Naprendszerünk üstökösei is hasonló módon sodródhatnak ki a galaxisba, ha túl közel kerülnek a Jupiterhez. A távoli utazó akár milliárd éveken át is bolyonghatott, mire a Nap közelébe ért.
Sebességét növelve közelíti meg a Napot, elérve a 68 km/s-os (152 000 mph) tempót – túl gyors ahhoz, hogy a Nap gravitációja befogja. Ezért, miután elhalad mellette, visszaröpül a galaxisba, egyszer s mindenkorra eltűnik a szemünk elől.
Földönkívüliek – kell-e erről beszélnünk?
Egy csillagközi objektum alapos vizsgálata a bolygókeletkezés szakértőinek álma. Tudományos értéke vitathatatlan, hiszen koruk jóval megelőzheti a Naprendszer – több mint 4,5 milliárd éves – múltját. Meglepő érdekesség, hogy a kutatások szerint a 3I/ATLAS a Tejútrendszer “vastag korongjából”, ősi csillagok vidékéről származhat, így akár 7 milliárd éves is lehet. Egy ilyen égitest vizsgálata felbecsülhetetlen információkat adhat a világegyetem történetéről.
A természetes eredet szinte teljesen biztos, az MI-rajongók UFO-elméletei ellenére is. Avi Loeb, a Harvard professzora kisebb médiavisszhangot keltett azzal, hogy űrszondát kellene küldeni az ilyen üstökösök közelébe. Javasolta, hogy a Juno szonda pályáját módosítsák a Jupiter körül, hogy elérje a 3I/ATLAS-t. Az ötlet csábító volt, de fizikai és üzemanyag-korlátai miatt lehetetlen, amit Scott Bolton, a Juno vezető tudósa is megerősített.
Ennek ellenére Loeb felvetései új lendületet adtak az érdeklődésnek, bár a médiában inkább összeesküvés-elméletek kaptak lábra. Az azonban tény, hogy a közhangulat alkalmas arra, hogy a jövőben nagyobb támogatást kapjanak az űrkutatási küldetések.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a kutatók keresik a módját, miként lehetne ténylegesen találkozni egy ilyen égi vándorral – azonban a szűk időkeret és a hatalmas sebesség miatt szinte kivitelezhetetlen, hogy időben reagáljanak érkezésükre.
Váratlan esély: készen várni az első csillagközi találkozóra
Colin Snodgrass, az Edinburghi Egyetem csillagásza néhány éve forradalmi ötlettel állt elő: indítsanak egy űrszondát, amely előre nem ismert célra várakozik az űrben, amíg egy érdekes üstökös vagy ismeretlen objektum meg nem érkezik. Az ESA ezt 150 millió euróval (61 milliárd forinttal) támogatja, így a Comet Interceptor küldetés a 2020-as évek végén indulhat.
Az Interceptor feladata, hogy elsőként vizsgáljon meg közelről egy hosszú periódusú üstököst vagy akár egy csillagközi vándort. Ezeket általában legfeljebb egy-két évvel napközelségük előtt fedezik fel, tehát hajszálpontosan időzített, előre leparkolt szondára van szükség, hogy érkezésükkor gyorsan reagálhasson.
Snodgrass reálisan látja: bár kicsi az esély, hogy pont csillagközi objektumot érjen el a szonda, ha mégis, ott hagyná a „hagyományos” üstököst, és vállalná a találkozót. Mivel azonban üzemanyag- és sebességkorlátok is vannak, gyakran a rossz időzítésen múlik minden – például ha most fent lenne egy Interceptor, a 3I/ATLAS-t akkor sem érhette volna el.
A Comet Interceptor tehát egyfajta próba: ha működik, a következő logikus lépés egy igazi csillagközi expedíció lehet.
Az amerikaiak válasza: várakozó űrszonda, új csillagközi remények
Az Egyesült Államokban is hasonló terv körvonalazódik: a Southwest Research Institute Alan Stern vezetésével dolgozik egy elképzelésen, amely szintén előre pályára állított szondával várná a megfelelő vándort az űrben. Stern rámutat: a mai technológiával nem lehet “elkapni” egy ilyen objektumot, de elég, ha keresztezi a pályáját, ehhez pedig főként a Föld pályájáról való kitérítéshez kell elegendő üzemanyag.
Érdemes kiemelni, hogy Stern szerint a szükséges költség beleférne a NASA Discovery-programjára vonatkozó (jelenleg 295 milliárd forint) keretbe.
A lehetőségek bővülnek, mióta idén megkezdte működését a chilei Vera Rubin Obszervatórium (Vera Rubin Observatory), amely évente akár két új csillagközi objektumot is észlelhet, méghozzá korábban, mint a jelenlegi nagy távcsövek. Így, ha több évnyi várakozás alatt legalább öt-tíz lehetőség adódik, az esélyek tovább javulnak.
Jelenleg azonban az európai Comet Interceptor az egyetlen biztosan finanszírozott program. Az ESA tapasztalt üstökösvadász: az 1986-os Giotto (Halley-üstökös, Halley’s Comet) és a 2014-es Rosetta (67P/Churyumov–Gerasimenko) is történelmet írtak. Ezek a szondák is komoly technikai kihívások előtt álltak, de mindegyik új szintre emelte az űrkutatást.
Ennek fényében elmondható: az emberiség küszöbén áll annak, hogy végre valóban közelről is megfigyeljen egy idegen csillagrendszerből származó égitestet, és talán bepillanthat az univerzum történelmének még ismeretlen fejezeteibe.
