
Miért más Kína hozzáállása?
Kína klímapolitikájában a hangsúly a megvalósítható, valós célokon van, nem a hangzatos, divatos ígéreteken. A karbonsemlegesség (2060-ra) vagy a kibocsátás-csökkentés nem elvont fogalom számukra: pontosan tudják, mit vállalnak. Bár sokan szeretik azt hangoztatni, hogy jobb nagyot álmodni, mint a biztos sikert célozni, a klímaválság konkrét, hiteles terveket kíván – ebben Kínát nehéz utolérni.
Kína azt ígérte, hogy kibocsátása ebben az évtizedben tetőzik – alig 50 évvel azután, hogy egyáltalán megkezdődött az iparosodásuk. Eközben a szél- és napenergia, valamint az elektromos járművek terén globális vezető szerephez jutottak. Az ország már elindult ezen az úton, ami üzenetértékű a többi nagy kibocsátónak is.
Tudományos háttér és a valóságalapú forgatókönyv
Külön nemzetközi figyelmet érdemel egy friss tudományos tanulmány: Junting Zhong és kollégái bemutatták, hogy egy “valóságalapú forgatókönyv” szerint a világ szén-dioxid-kibocsátása már ebben az évtizedben tetőzik, 2070-re pedig eléri a nullát, miközben a metán- és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátása már mostantól folyamatosan csökken. Így a felmelegedés a század végére éri el a maximumot (kicsit 2°C felett), majd 2100 után 2°C alá csökken vissza.
A tanulmány részletezi Kína szerepét is: a szén-dioxid-kibocsátás néhány éven belül tetőzik, majd 2060-ra szinte nullára csökken. A metánkibocsátás – amelyben Kína vezető, főleg a szénbányászat miatt – azonnal csökkenni kezd. Ezért kifejezetten fontos, mekkora részt képvisel majd a metán a 2035-ös összkibocsátásban.
Kérdések: erdőtelepítés, elnyomott tudomány
Noha a tanulmány szerint a földhasználat (például az erdőtelepítés) csekély szerepet játszik Kína hosszú távú terveiben, Peking mégis nagy hangsúlyt helyez a faültetésre – felmerül a kérdés, vajon ez csak átmeneti megoldás-e, vagy később nagyobb jelentőséget kap. A megújuló energiaforrások bővítése mellett Kínának óriási léptékben kell majd foglalkoznia a szén-dioxid tárolásával is. A legfőbb kérdés tehát, hogy miként valósítják meg ezt a rendkívül ambiciózus tervet – erre Xi elnök is utalt, amikor hangsúlyozta: “igyekszünk még jobban teljesíteni”.
A legnagyobb ellentmondás mégis az, hogy a világ tudományos és politikai közössége szinte teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a tanulmányt, miközben egy jóval gyengébb színvonalú, az Egyesült Államok megbízásából készült összefoglaló heteken át uralta a híreket.
Tényleg számít, amit Kína mond
Kína céljai nem üres lózungok, hanem valódi szándékot tükröző üzenetek – máshol gyakran csak üres szavakat hallani. És ha Kína lép, sokkal nagyobb az esély, hogy mások is követik. A Zhong és társai által bemutatott forgatókönyvre érdemes kiemelt figyelmet fordítani, hiszen ebből következtethetünk arra is, mennyi esély van a 2°C-os cél teljesülésére. Xi elnök “még többre törekvésre” buzdító felhívása így nemcsak az államokra, hanem a döntéshozó szakértőkre, elemzőkre és a klímakérdéssel foglalkozó közönségre is vonatkozik.