Gyökerek és repülőkarrier
Lovell 1928-ban született Clevelandben. Az amerikai tengerészeti akadémián szerzett mérnöki diplomát 1952-ben, majd ugyanezen évben feleségül vette Marilyn Gerlachet, akitől négy gyermeke született. 1958 és 1962 között tesztpilótaként szolgált, és jelentős szerepet vállalt a haditengerészet legendás F4H Phantom vadászgép-programjában, amely a szuperszonikus repülést hozta el az amerikai erőknek. Több mint 7000 órát töltött a levegőben, főként sugárhajtású gépeken.
A NASA-nál: Az űrkorszak úttörője
1962-ben Lovell az űrügynökség második űrhajósosztályába került. Pályatársai közé tartozott Neil Armstrong és Ed White is. Első űrrepülése 1965-ben volt a Gemini–7 fedélzetén, ami mérföldkőnek számított, amikor a Gemini–6A kapszula gyakorlatilag centiméterekre megközelítette őket a Föld körüli pályán – ez volt az első két űrhajó találkozása.
A Gemini–12-vel (1966) négy napig keringett a Föld körül, ezzel zárult a Gemini-program. 1968-ban repült az Apollo–8-cal, parancsnoki modul pilótájaként ő és társai (Frank Borman, William Anders) elsőként kerülték meg a Holdat. A karácsonyi misszió ikonikus Föld-felvételt eredményezett.
Az Apollo–13 és az emberfeletti túlélés
1970 áprilisában Lovell negyedszer is meghódította az űrt – ekkor már az Apollo–13 parancsnokaként. A cél a Hold elérése lett volna, de egy oxigéntartály-robbanás mindent felforgatott: 320 000 km-re a Földtől kerültek életveszélybe. Minden tervet félretéve, páratlan együttműködéssel, Houston irányításával életmentő „mentőcsónakká” alakították a holdkompot: minden csepp vizet és minden wattot spórolniuk kellett, hogy élve visszatérjenek.
Kalandjaikról Lovell könyvet írt (Elveszett hold – Lost Moon: The Perilous Voyage of Apollo 13), amelyből Tom Hanks főszereplésével világhírű film is készült (Apollo–13 – Apollo 13). Mindezek ellenére a filmből elhíresült mondat – Houston, baj van – pontatlan idézet: helyesen így szólt a rádióüzenetük: Houston, we’ve had a problem („Houston, volt egy problémánk”).
Búcsú az űrtől és földi pályafutás
Lovell 1973-ban visszavonult a haditengerészettől és a NASA-tól, majd a Harvard üzleti iskoláján végzett továbbképzés után a telekommunikációs óriás Centel Corp. vezetője lett. Itt dolgozott egészen 1991-ig. Nyugdíjazásáig Jim volt az utolsó élő Apollo-parancsnok – mostantól ez a cím Buzz Aldrint illeti (95 éves). Mára csupán öten maradtak életben azok közül, akik eljutottak a Holdig az Apollo-program során: Aldrin, Charles Duke, Harrison Schmitt, David Scott és az Apollo–13 túlélőtársa, Fred Haise.
Lovell öröksége így nemcsak az emberi kitartás, hanem az összefogás erejének örök szimbóluma marad.
