Az eszközhasználat forradalma
Goodall egyik legmegdöbbentőbb felfedezése az volt, hogy nemcsak az emberek, hanem a csimpánzok is képesek eszközöket készíteni és használni. 1960 októberében David Greybeard – egy rangidős hím – fapálcikával halászta ki a termeszeket a bolyból. Ezzel szemben a tudomány addig azt hitte, kizárólag az emberi agy képes ilyen tevékenységre. Ma már tudjuk, hogy a csimpánzok nemcsak ilyen egyszerű feladatokat oldanak meg eszközökkel, hanem akár vadásznak velük, vagy kemény diókat törnek fel kőlappal. Ezek az eredmények átírták mindazt, amit az állatok intellektusáról és fejlődéséről gondoltunk.
Személyiségek az egyedenkénti névadás mögött
Korábban az állatkutatók számokkal jelölték az egyedeket. Goodall azonban a Kasakela-csoport minden tagjának nevet adott, például Flo, Fifi vagy Goliath. Így vált nyilvánvalóvá számára, hogy mindegyik csimpánz saját, jól felismerhető személyiséggel rendelkezik: David Greybeard például szelíd volt, Frodo viszont agresszív. Ez a felismerés új irányt adott az állati személyiség kutatásának, és felhívta a figyelmet arra, hogy a viselkedésbeli különbségek akár az evolúció menetére is hatással lehetnek.
Anyai gondoskodás és tanulás
Az 1960-as évek elején született Flint nevű újszülött révén Goodall közvetlenül figyelhette meg az anyai gondoskodást. Különösen izgalmas volt az elválasztás folyamata: az anya egyre gyakoribbá tette a szoptatás megtagadását, sőt, többször visszautasította a hátán való „utaztatást” is, miközben a kicsit a többiekhez szoktatta. Egy 2019-es kutatás szerint Kongóban az anyák nem csupán példát mutatnak, hanem át is adják a saját termeszes pálcájukat a kicsiknek. Ez azt mutatja, hogy a csimpánzok tanítása, társas tanulása jóval összetettebb, mint azt korábban feltételeztük.
Kötődés, barátság és társas emlékezet
Goodall rámutatott: a csimpánzok nemcsak az anyák és kölykök között, hanem a csoporton belül is erős, tartós kapcsolatokat alakítanak ki. A korábbi elképzelésekkel ellentétben ezek a kapcsolatok nem korlátozódnak nemre vagy rangra, sőt, rendszeres ételmegosztás is kialakul. Egy 2023-as kutatás például kimutatta, hogy a csimpánzok harminc év után is felismerik korábbi társaikat. Az ilyen társas viszonyok és a tolerancia teszik lehetővé, hogy a tanulás, ösztönzés és eszközhasználat is sikeresebb legyen: a fiatalok anyjuk türelmétől függően magabiztosabb és ügyesebb felnőttek lesznek.
A vér íze: csimpánzvadászat és háború
A Gombéban eltöltött évek alatt Goodall lerombolta azt a mítoszt, hogy a csimpánzok kizárólag növényevők lennének. Valójában mindenevők, rendszeresen vadásznak például vörös kolobusz majmokra, Gabonban pedig antilopokra, Szenegálban galágókra. Kutatásai során az is kiderült, hogy a csimpánzok képesek háborúzni: szervezett támadást indítanak más csoportok ellen, amit később számos tudományos munka is igazolt. Összességében elmondható, hogy a csimpánzok társas kapcsolataiban az oxitocin hormon is nagy szerepet játszik, akár a kötődésről, akár a konfliktusok rendezéséről van szó.
Életművének köszönhetően ma már teljesen más szemmel tekintünk az ember legközelebbi rokonaira: társas, eszközhasználó, tanulékony, sőt, néha ijesztően emberi teremtményekre.
