Az utazás Angliától Afrikán át a világhírig
Londonban született 1934-ben, majd a dél-angliai Bournemouth-ban nőtt fel. Különösen fontos kiemelni, hogy már gyerekkorában arról álmodott, hogy vadállatok közelében élhet. Erre apjától kapott plüss gorilla és könyvek, például a Tarzan, a majmok ura (Tarzan of the Apes) vagy a Dr. Dolittle (Doctor Dolittle) ihlették. Bár nem tudta megfizetni az egyetemet, először titkárnőként és egy filmvállalatnál dolgozott, végül egy baráti ajánlás révén eljutott Kenyába.
Itt találkozott Dr. Louis Leakey antropológussal és feleségével, Mary-vel, akik a csimpánzok kutatása felé irányították figyelmét. Leakey támogatásával 1957-ben Afrikába utazott, majd létrehozta a Gombe Stream csimpánzrezervátumot (később Gombe Stream Kutatóközpont), ahol világraszóló felfedezéseket tett. Megfigyelte, hogy a csimpánzok húst is fogyasztanak, eszközöket használnak, bonyolult társas életet élnek, sőt egymással is harcolnak. Felfedezéseivel átírta a tudomány addigi szabályait: elsőként adott nevet az állatoknak, hangsúlyozta személyiségüket és családi kötelékeiket.
Egy női úttörő a tudományban
A 60-as években nőként igazi úttörő volt a természetkutatásban, példája inspirációt adott olyan nőknek is, mint Dian Fossey. Ennek ellenére kitartó munkájával és kiváló megfigyelőképességével elérte, hogy neve egyet jelent a csimpánzkutatással.
Az együttműködés a National Geographic Társasággal világhírűvé tette: filmek, tévéműsorok és magazinok révén emberek milliói ismerhették meg szeretett „csimpijeit”, köztük kiemelkedett David Greybeard, akinek ezüstös arcszőrzete tette felejthetetlenné az alakját.
A tudománytól a környezetvédelemig
A természetpusztítás mértékét látva Goodall figyelme a főemlősök kutatásáról a klímavédelem és a társadalmi felelősségvállalás felé fordult. Kiemelte a klímaváltozás elleni sürgős cselekvés fontosságát, és töretlenül hirdette: van még idő, de az embereknek cselekedniük kell. 1977-ben létrehozta a Jane Goodall Intézetet, amely mára világszerte támogat kutatási, oktatási, egészségügyi és környezetvédelmi programokat. Munkája során évente átlagosan 300 napot utazott, hogy személyesen találkozzon döntéshozókkal, közösségekkel és iskolásokkal – néhány nappal halála előtt is előadást tartott New Yorkban, a Klímahéten.
Az intézet gyermekeket célzó programja, a Roots & Shoots (Gyökerek és hajtások) már a legfiatalabbakat is bevonja a természet- és környezetvédelembe. Goodall életművében mindig jelen volt a hit a bolygó és az ember alkalmazkodóképességében; ezt több mint harminc könyvében is hangsúlyozza, köztük a világsikerű A remény oka – Lelki utazás (Reason for Hope: A Spiritual Journey) című kötetben.
Személyes élet, díjak és örökség
Tanulmányai során megszerezte doktorátusát a Cambridge-i Egyetemen, évekig a dzsungelben maradt, első férje Hugo van Lawick természetfilmes volt, akitől egy fia született (Grub). 1974-ben elváltak, van Lawick 2002-ben hunyt el. Második férje, Derek Bryceson 1980-ig élt.
Nemzetközi elismerésként 2003-ban elnyerte a Brit Birodalom Dame címét, 2025 januárjában pedig az amerikai Elnöki Szabadságérmet is megkapta.
Mindezek tükrében Jane Goodall nemcsak a tudományos világot, hanem az egész emberiséget örökre megváltoztatta: kutatóként kezdte, de élete végére az élő bolygó egyik legnagyobb védelmezője lett. Ahogy mondta: Igen, van remény… a mi kezünkben, a tiétekben és gyermekeinkében. Rajtunk múlik, mekkora lesz a lábnyomunk.
