Radikálisan új technika és óriási adatmennyiség
Az eredeti GLEAM felmérés 2013 és 2015 között még csak a galaxis nagy struktúráit látta, míg a 2018-ban fejlesztett GLEAM-X már jóval nagyobb részletességgel figyelte meg az égi objektumokat. A kettő ötvözéséhez a kutatók egy vadonatúj képfeldolgozási technikát – az úgynevezett image domain griddinget – vetették be, amely lehetővé tette, hogy a két, különböző időpontban készült adatot összehangolják. Különösen fontos kiemelni, hogy az ionoszféra torzító hatását is korrigálniuk kellett, hogy az égitestek pozíciója pontos legyen a több ezer, különböző éjszakán készült felvételen. A feldolgozás több mint egymillió órányi szuperszámítógépes kapacitást igényelt Nyugat-Ausztráliában.
Színekben a galaxis: robbanások és születések
A kész mozaik 95%-ban lefedi a déli féltekéről látható Tejutat, a 72-től 231 MHz-ig terjedő frekvenciatartományban. Az adatok úgynevezett rádiószínek szerint jelenítik meg a Tejutat: a narancssárga a legalacsonyabb frekvenciákhoz tartozik – itt a csillagrobbanások (szupernóva-maradványok) világítanak legfényesebben –, a zöld a közepes, a kék pedig a legmagasabb frekvenciáknak felel meg, ahol a csillagszületési régiók ragyognak. Így szabad szemmel is jól látszik, mely területeken uralkodnak a mágneses terek vagy éppen a forró gázok.
Új korszak előtt a galaxis kutatása
Ez a rekorder részletességű kép a Tejútról számtalan tudományos lehetőséget tartogat: a halvány, régi szupernóva-maradványok felfedezésétől a kozmikus sugárzás és a porszemcsék feltérképezéséig. Ennek nyomán teljesen új ablak nyílik a galaktikus kutatások számára, egészen addig, amíg néhány év múlva el nem készül a SKA-Low rádióteleszkóp, amely ezerszer érzékenyebb lesz. Már most is lenyűgöző dolgokat tár fel előttünk galaxisunk rejtett arca.
