Régmúlt idők tanúja dermesztő hidegben
A 14 Her c nagyjából 4 milliárd éves, és felszíni hőmérséklete mindössze mínusz 3 Celsius-fok, vagyis 26 Fahrenheit-fok. A bolygó 2,2 milliárd kilométerre, vagyis 1,4 milliárd mérföldre kering a gazdacsillagától – ez nagyjából 15-szörös távolság a Föld–Nap viszonyához képest. Ha a Naprendszerben lenne, valahol a Szaturnusz és az Uránusz között helyezkedne el.
A Webb NIRCam műszerének jóvoltából készült képen középen a sötét, fehér körrel szegélyezett folt jelöli a kitakart csillag helyét – így volt lehetséges elnyomni annak fényét, és elkülöníteni a bolygó gyenge infravörös ragyogását.
Káosz uralkodik ebben a rendszerben
A 14 Herculis rendszer bolygói merőben eltérnek a mi Naprendszerünk rendezett pályáitól. Két ismert bolygója – köztük a most lefotózott 14 Her c – körülbelül 40 fokos eltéréssel keresztezik egymás keringési síkját, mintha egy “X” rajzolódna ki. Ez az elrendezés talán egy forgószél-szerű gravitációs káosz eredménye: egy harmadik óriásbolygó az ősidőkben kilökődhetett a rendszerből, felborítva a maradék két bolygó mozgását.
A bolygók dőlésszöge stabil, hosszú távon is megmarad, és ez különösen kedvező a közvetlen képalkotáshoz, mivel az exobolygók több ezer-, sőt akár milliószor halványabbak csillagaiknál – szó szerint szentjánosbogár a világítótorony mellett.
A vártnál is halványabb, különös légkörrel
A legtöbb közvetlenül lefotózott exobolygó fiatal és forró, és infravörösben fényesen ragyog. A 14 Her c viszont annyira idős és hideg, hogy szinte lehetetlen észrevenni, de a pálya dőlésszöge miatt most mégis sikerült. Így ezentúl a kutatók sokkal hidegebb, idősebb exobolygókat is vizsgálhatnak.
Érdekes, hogy a számítások szerint a bolygónak fényesebbnek és melegebbnek kellett volna látszania, mint amit a Webb mért. A mesterséges intelligencia (MI, angolul AI) alapú modellek szerint azonban nem hibáztak a számítások: valószínűleg erős feláramlások, a mélyből származó forró gázok és vékony, jeges felhők akadályozzák a hő kiszökését, ezzel “lehűtve” a bolygót. A JWST szén-dioxidot és szén-monoxidot is kimutatott ott, ahol alapvetően metánra számítottak volna.
Új fejezet az exobolygók kutatásában
A 14 Her c tanulmányozása jelentősen kibővíti a vizsgálható exobolygók körét. A tudósok remélik, hogy minél változatosabb tömegű, pályájú és hőmérsékletű bolygók vizsgálatával közelebb jutnak annak megértéséhez, hogyan alakulnak ki, rendeződnek és változnak a bolygórendszerek – köztük a miénk is.
