
Kik és hogyan halnak meg a ciklonok után?
Egy átfogó kutatásban 14,8 millió halálesetet vizsgáltak meg 1 356 közösségben, amelyek összesen 217 trópusi ciklonon estek át 2000 és 2019 között Ausztráliától Brazílián és Kanadán át Thaiföldig. Az adatok szerint a halálozás kockázata drasztikusan megnő a ciklonokat követő első két hétben, majd jelentősen csökken. A legnagyobb növekedés a vesebetegségek miatti halálozásban figyelhető meg, akár 92%-os emelkedéssel, de a sérülések is 21%-kal gyakoribbak voltak az első héten. Jelentős, bár mérsékeltebb mértékben nőtt a diabétesz, a neuropszichiátriai betegségek, valamint a fertőző, emésztőrendszeri és légzőszervi problémák okozta halálozás is.
Mi áll a háttérben? A ciklonokat követő időszakban gyakori az egészségügyi ellátás akadozása, a gyógyszerellátás leállása és a fizikai, mentális terhelés fokozódása. Például ha egy dializált beteg kezelését elmosott utak vagy elárasztott kórházak miatt nem tudják elvégezni, az azonnali életveszélyt jelenthet.
Az eső veszélyesebb, mint a szél
Lényeges hangsúlyozni, hogy a ciklonhoz kapcsolódó heves esőzések sokkal szorosabban összefüggnek a halálozással, mint a szélviharok. Különösen a szív- és légzőszervi, valamint vesebetegségek esetén halálosabb lehet az áradás és a sárlavina, mint maga a viharos szél. A meteorológusoknak ezért az előrejelzésekben és a riasztásokban mindkettőre nagyobb hangsúlyt kell fektetniük.
Nagyobb veszélyben a szegények és a felkészületlenek
Mindezek dacára a ciklonokhoz való alkalmazkodás világszerte egyenlőtlen. A szegényebb országok és közösségek sokkal nagyobb eséllyel szenvednek el haláleseteket ciklon után, főleg vesebetegség, fertőzés és diabétesz miatt. Azokban a térségekben, ahol eddig ritkák voltak a ciklonok – például Ausztráliában vagy magasabb földrajzi szélességeken –, a felkészületlen infrastruktúra komoly veszélyt jelent. A klímamozgások miatt ezek a területek egyre inkább veszélybe kerülnek.
Mi a teendő?
Összességében elmondható, hogy a ciklonok egészségügyi hatásait csak úgy lehet mérsékelni, ha a katasztrófavédelem nemcsak az azonnali sérülésekre, hanem a hosszabb távú betegséghullámokra is felkészül. A legsérülékenyebb közösségek támogatása kulcsfontosságú. A meteorológiai figyelmeztetőrendszereknek az egészségügyi adatokat is figyelembe kell venniük, hogy mindenkit időben meg tudjanak védeni.
