Látványos lávafüggönyök
A Halemaʻumaʻu-kráter alatt található alsó magmakamra közvetlenül a Föld belsejéből kapja a magmát, körülbelül másodpercenként 3,8 köbméter sebességgel. Lényeges szempont, hogy a magma összegyűlve mintegy léggömbként felfújja a kamrát, majd egy felső kamrán keresztül a felszínre tör. A láva szűk, csőszerű hasadékokon préselődik a felszínre, miközben az emelkedés során felszabaduló gázok látványos szökőkutakat idéznek elő, amelyek olykor elérték a 300 méteres magasságot is.
A felszín alatt régebbi, már kigázolt magma húzódik, amelyet végül az újonnan érkező, gázban dús, forró magma lök ki, mintha csak egy pezsgősüvegből pattanna ki a dugó egy alapos rázás után. A Kilauea az elmúlt 200 évben mindössze négyszer produkált ilyen sorozatos, magasba lövellő lávakitöréseket – 1983-ban például 44 alkalmat számláltak, bár akkor ezek három év alatt zajlottak le. Érdekesség, hogy azok a szökőkutak távoli, nehezen megközelíthető helyen törtek elő, így csak kevesen láthatták. Az előzőek 1959-ben és 1969-ben voltak.
Mit hoz a jövő: kiszámíthatatlan vulkán
A Kilauea jövőbeli aktivitása nehezen előrejelezhető. 1983-ban például a nyomás akkora lett, hogy alacsonyabb helyen új nyílás keletkezett, ahonnan folyamatosan ömlött a láva, így véget vetve az időszakos, magasba törő kitöréseknek. Ez az állapot végül 2018-ig tartott, évtizedekig formálva a tájat.
Mindazonáltal az is előfordulhat, hogy a mostani kitöréssorozat egyszer csak abbamarad, ha a magmakészlet lecsökken a kráter alatt. A szakértők szeizmikus és magmaszintmérő szenzorokkal néhány nappal előre képesek megbecsülni, mikor várható újabb kitörés. Jelenleg a lávacafatok már nem repülnek olyan magasra, némileg szélesebb a szellőzőnyílás, így kisebb a nyomás. A földtudósok szerint azonban továbbra is bőven lesznek látványos jelenségek, ezek inkább szélesek, de nem annyira magasak lesznek.
Pele istennő legendái és a láva jelentősége
Hawaii őslakosai nem pusztán veszélyesnek, hanem létfontosságú természeti erőnek tartják a lávát. Huihui Kanahele-Mossman, az Edith Kanakaole Alapítvány vezetője szerint a kihűlt láva magának az életnek az alapja a szigeten, minden föld és termékenység forrása. Ezt a szemléletet hirdeti az alapítvány, amely nemcsak a hawaii nyelvet, hanem a Pele (a vulkánok istennője) történetein alapuló hagyományos hula táncot is tovább örökíti.
Kanahele-Mossman rendszeresen ellátogat a kráterhez, előbb lenyűgözve figyeli az eseményeket, majd tudatosan is megvizsgálja a látottakat, hogy összehasonlíthassa azokat a tánciskola által előadott, generációkra visszanyúló történetekkel. A ceremónia részeként felajánlásokat – például kavából készült italt, valamint páfrányból font leis koszorút – is elhelyez, miközben előadja a kitörésekhez kapcsolódó énekeket és verseket (mele).
Mit kell tudni a látogatásról?
A nemzeti park forgalma lendületesen nő: idén áprilisban 49%-kal több látogatót regisztráltak, mint 2023 azonos hónapjában. Az egyes kitörések átlagosan 10–12 órán át tartanak, ezért aki élőben szeretné megnézni az eseményt, annak érdemes az Amerikai Geológiai Szolgálat gyorshíreire feliratkoznia – máskülönben könnyen lemaradhat a lélegzetelállító látványról.
A park szóvivője figyelmeztet: kizárólag kijelölt ösvényeken és kilátóknál szabad tartózkodni, mert a rejtett repedések, instabil sziklák súlyos balesetet okozhatnak. Különösen a kisgyermekekre kell vigyázni. Továbbá a vulkáni gáz, üvegszál és hamu az egészségre is veszélyes lehet. Sötétedés után zseblámpa használata is javasolt.
Következtetés
A fentiek tükrében a Kilauea kitörései egyszerre kápráztatják el a nézőket, alakítják a sziget sorsát, és ősi történeteket keltenek életre. Bár a földtudósok folyton próbálják megfejteni a természeti óriás viselkedését, a helyiek szemében minden lávaszökőkút Pele üzenete és az élet körforgása. Akár élőben, akár képernyőn követed, a Kilauea mostani aktivitása látványos leckét ad a természet erejéről és a hagyományos tudásról is.
