Megfizethetetlenné váló városok
Az elmúlt tíz évben az amerikai városokban a lakbérek jóval gyorsabban emelkedtek, mint a teljes munkaidős dolgozók bérei, és a házak ára is évről évre legalább 6%-kal nőtt. Jelenleg az átlagos lakásár az Egyesült Államokban 434 millió forint körül van, miközben a tipikus első lakásvásárló életkora is emelkedik: ma 36 évesen vesznek először lakást, szemben a korábbi 29 évvel.
Miért ilyen drága az albérlet?
Ennek oka leginkább az, hogy a kínálat nem tart lépést a kereslettel, főleg a nagyvárosokban, mint New York vagy San Francisco. A helyi szabályozás és bürokrácia gyakran hátráltatja vagy késlelteti az új építkezéseket: például az ingatlanok átalakítása vagy a lakossági tiltakozások teljes lakóparkokat hiúsíthatnak meg.
Van azonban kivétel: Austin, Texas engedékenyebb építési politikát vezetett be, aminek hatására a lakbérek egy év alatt 10, két éven belül pedig 17%-kal csökkentek. Nem véletlen, hogy Austinban jóval kevesebb fiatal él a szüleivel, mint például San Antonióban vagy Los Angelesben.
Otthon vagy önállóan?
A szülőknél lakás előnye, hogy kevesebbet kell rezsire vagy lakbérre költeni, így gyorsabban összegyűlhet a pénz egy saját lakásra. Emiatt a 25–34 évesek lakástulajdonosi aránya is javult. Ugyanakkor a szociális élet csorbát szenved: nehezebb barátkozni, párt találni, családot alapítani. Sokan emiatt elhalasztják az önállósodást, ami hosszú távon a lelki egészségükre is hatással lehet.
Társadalmi következmények
Ennek eredményeként a lakásválság nem csupán a fiatalokat érinti. Ha az emberek nem tudnak ott élni, ahol szívesen dolgoznának, nehezebben hasznosíthatják képességeiket, lassul az innováció és a gazdasági növekedés. Ráadásul, ha később alapítanak családot, hosszú távon a társadalombiztosítás fenntartása is veszélybe kerülhet.
A lakhatási nehézségek tehát nem csupán a pénztárcákat, hanem az egész társadalom jövőjét érintik. Az MI sem tudna szemléletesebb példát mondani arra, milyen akadályokat gördít a jelenlegi helyzet a felnőtté válás elé.
