
Egy szokatlan múlt: meleg klíma az Északi-sarkkörön
Lényeges hangsúlyozni, hogy a kráter gyors feltöltődése tette lehetővé, hogy ilyen kivételes épségben maradjanak fenn a csontok. Akkoriban a mai fagyos sarkvidéket mérsékelt övi erdők borították. Növényi maradványokat is találtak a területen, igazolva, hogy a 23 millió évvel ezelőtti éghajlat meghökkentően meleg volt. Az Epiaceratherium itjilik, amely nagyjából akkora lehetett, mint a mai indiai orrszarvú, feltehetően fiatal felnőttként pusztult el, rejtélyes körülmények között.
Kiemelkedő lelet és társai
A kutatók a fogazat, az állkapocs, valamint a koponya alapján határozták meg az állat rendszertani besorolását. Kiderült, hogy az E. itjilik legközelebbi rokonai olyan orrszarvúak, amelyek Európában éltek több mint 23 millió évvel ezelőtt. Érdekesség, hogy a helyszínen a híres „sétafóka”, a Puijila darwini nyomait is megtalálták, amely valószínűleg egy időben élt az orrszarvúval.
Az Atlanti-földhíd jelentősége
A ma élő öt orrszarvúfaj Ázsiában és Afrikában él, holott a múltban orrszarvúk Észak-Amerikában és Európában is elterjedtek voltak. Az E. itjilik messze a legészakibb, valaha felfedezett orrszarvú. A kutatók szerint a faj az észak-atlanti földhídon keresztül vándorolt át Európából Grönlandon át Észak-Amerikába. Lényeges hangsúlyozni, hogy ez az ősi földhíd a mai elképzelésekkel ellentétben sokkal tovább, akár 2,7 millió évvel ezelőttig is fennállhatott. A mostani eredmények ezt erősítik: az orrszarvúak feltehetően 23 millió éve is ezen az útvonalon vándoroltak.
Az ősi vándorlás új értelmezése
Összességében elmondható, hogy az Epiaceratherium itjilik megtalálása gyökeresen átírja az észak-atlanti földhíd jelentőségéről és időtartamáról alkotott képet a nagy testű állatok elterjedési útvonalaiban. Az éghajlat és a földrajz átalakulása, valamint új fajok felfedezése újradefiniálja, hogyan alakult ki az orrszarvúak családfája – s egyben rámutat arra is, mennyi titkot rejtenek még az északi sarkkör fosszíliái.

 
 
 
 
 
