Egy váratlan tó nyomában
A Perseverance 2021 óta fáradhatatlanul pásztázza a 45 kilométer átmérőjű Jezero-krátert, amelynek területén egykor egy hatalmas tó hullámzott, deltájába pedig folyók torkolltak. Ez az egyedülálló környezet kiváló táptalaj lehetett az élet számára, éppen ezért itt gyűjtött és tárolt először mintákat a Perseverance, hogy azokat később a Földön vizsgálhassák részletesen.
A mostani kutatás a „Bright Angel” nevű, világos tónusú, egykori folyóvölgyben húzódó sziklakibúvásra összpontosított. A Perseverance különféle műszerekkel, például a PIXL-lel és a SHERLOC-kal részletesen elemezte ezeket a kőzeteket. Az adatok alapján egészen meglepő dolgot találtak: vastag, finomszemcsés agyagkövek és konglomerátumok rétegeit ott, ahol eddig csak folyó által lerakott hordalékra számítottak.
Noha ezek a rétegek normális esetben gyors sodrású folyókban nem képződhetnek, itt egyértelműen lassú, állóvízi üledékképződésről van szó – vagyis az egykori tó magja rejtőzhet közvetlenül a völgy alján is. Ez különösen izgalmas, mert épp az ilyen nyugodt, iszapos környezetek a legideálisabbak az élet csírái számára.
Ásványok az élet árnyékában
Amikor a tó meglétére fény derült, a kutatók a Bright Angel agyagkövein található apró gömböcskék, csomók és reakciófrontok összetételét vizsgálták meg. Ezek a néhány milliméteres objektumok magas koncentrációban tartalmaznak vas-foszfátot és vas-szulfidot (valószínűleg vivianitot és greigitet), amelyeket a Földön gyakran mikrobiális tevékenység melléktermékeként találnak.
Az ilyen oxidált, vasban és foszforban dús üledékek keletkezése általában redoxi folyamatokat jelez. Ezek lehetnek teljesen élettelen eredetűek is, ugyanakkor számos tényező utal arra, hogy a folyamatokat esetleg tényleg mikrobiális élet irányíthatta. A Földön a hasonló ásványos kőzetek többnyire baktériumok anyagcseréjének lenyomatai. Bár végső választ csak komoly földi vizsgálatok adhatnak, a mostani leletek minden korábbinál izgalmasabb bioszignatúrát jelenthetnek.
Magyarán: tényleg élhetett élet a Marson?
A marsi élet nyomára végül csak akkor derülhet fény egyértelműen, ha a Perseverance által gondosan kiszedett minták eljutnak a Földre. A már most kifúrt és tárolt „Zafír-kanyon” („Sapphire Canyon”) nevű minta, illetve több tucat társa, a tervek szerint a 2030-as években érkezik majd meg a Marsi Mintahozó Misszióval („Mars Sample Return Mission”).
Hazai laboratóriumokban ezek a kőzetek aztán olyan vizsgálatokra is alkalmasak lesznek, amelyekre a Perseverance műszerei nem. Ezek segíthetnek eldönteni: valóban biológiai eredetűek-e a most feltárt jellegzetességek, vagy egyedülálló élettelen kémiai folyamatok lenyomatai. Különösen fontos kiemelni: a Jezero-kráter eredményei – tudományos óvatosság mellett is – jelenleg a legerősebb bizonyítékokat jelentik a marsi életre.
Mire készülhetünk a közeljövőben?
A felfedezés fő jelentősége, hogy minden eddiginél meggyőzőbb bizonyítékot ad a marsi élet lehetőségére – vagy legalábbis az élethez hasonló korábbi körülményekre. Az, hogy a Bright Angelben található mintákban az azonosított kémiai nyomok földihez hasonló biológiai folyamatokhoz köthetők, minden korábbinál közelebb hozhatja a választ az emberiség egyik legfontosabb kérdésére.
Mindezek fényében, bár a tudósok óvatosan kezelik a végső következtetéseket, a brit, amerikai és nemzetközi együttműködésben dolgozó csapatok munkája óriási lépést jelent. A közelgő Rosalind Franklin Mars-járó, amelyet egyébként az Egyesült Királyságban fejlesztettek, különös szerepet kaphat abban, hogy még több mintát és adatot gyűjtsön. Vajon tényleg nem vagyunk egyedül az univerzumban? A válasz akár már a következő évtizedben megszülethet – és most minden eddiginél nyomósabb okunk van várni rá.
